Cikkek
Dr. Lelkes János / A talaj és víz kölcsönhatás jellemzése
A növényi életteret a föld (vagy a víz) és a légkör alsó rétege alkotja, a tápanyagok is ezekből a közegekből vehetők fel. A talajból és a levegőből felvett tápelemek felvételi módja bonyolult összefüggések szerint alakul és döntő mértékben függ az asszimilátumoktól. Különösen a talaj nélküli kultúrák terjedésével érdemes a talaj és a víz néhány kölcsönhatását áttekinteni. A talaj a növénytermesztési tér egyik legbonyolultabb és talán legkevésbbé ismert eleme, amely különösen az öntözéses gazdálkodás körülményei között meghatározó. Kovács Tamás, az ÖKI talajtani szakértőja a talaj funkciói közül kiemelte: – a termékenységet, amelyen azt értjük, hogy raktározza és a kellő időben és a szükséges mennyiségben szolgáltatja a rajta termő növények számára a vizet és a tápanyagokat, – a légkör, napenergia, felszíni és felszín alattivízkészletek, biológiai források hatásait átdolgozva életteret biztosít a talajban élő mikroorganizmusoknak, – tompítja a talajt és környezetét érő természetes és mesterséges kedvezőtlen hatásokat, – megóvja a mélyebb rétegeket, valamint a felszín alatti vízkészleteket a talajra jutó szennyeződések jelentős részétől. – A talajtani kutatások alapján ez szilárd, folyékony és légnemű anyagok háromfázisú összetett rendszere.Feltételesen megújuló erőforráskánt a felsorolt funkciókat csak akkor képes ellátni, ha megújulás sebessége meghaladja a mesterséges beavatkozások miatti leromlás ütemét. A talajok szerkezete a talajszemcsék alakjával, méretével, térbeli elrendeződésével és a mechanikai behatásokkal ( művelő eszközök, taposás, csapadék és öntözővíz ) jellemezhető. A növénytermesztési hasznosítás szempontjából a talaj értéke a pórusviszonyok vízzel szembeni viselkedésével és ellenállásával is jellemezhető. A növénytermesztési technológiák sikerének alapkérdése az optimális állapot létrehozása és fenntartása. A talajnedvesség mennyiségének és minőségének műszeres meghatározása a leggyakrabban előforduló méréstechnikai feladat, amelyre számos elméletre támaszkodó gyakorlati megoldás létezik. A víz tározódás és vízmozgás a rendelkezésre álló szemcsék közötti tér függvénye. Ez a tér a fizikai alapadottságokon túl a tömörödöttség miatt is változik a vegetációs periódusban. A gyakorlati igényeknek megfelel a felső termőréteg tömörségének és a nedvességtartalomnak az ismerete. Erre a célra fejlesztette ki Daróczi Sándor és fejlesztő csapata a Penetronik elektronikus talajvizsgáló nyomószondát. A nyomószonda mezőgazdasági művelésre alkalmas termőtalajok fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálatára szolgál.A készülék kézi működtetésű eszköz, amelynek segítségével regisztrálni lehet a talaj mechanikai ellenállását és a termőréteg nedvességtartalmát. A mérés során az acélkúpban végződő szonda talajba juttatása fogasléces nyomószerkezettel történik. A nyomószonda olyan kialakítású, hogy talajba hatoláskor a nyomóerővel és a nedvességgel arányos villamos jelet ad a mélység függvényében. A készülék adatgyűjtő egysége lehetővé teszi a mérési eredmények közvetlen leolvasását, a sorozat méréseket és az eredmények tárolását. Az adattároló kapacitása 99 egymástól független mérést tesz lehetővé. A műszer az egyes mérések során 75 cm mélységben tárolja le az erő és nedvesség összetartozó értékeit. Az erő, a mélység és a nedvesség értékek tárolása másodpercenként vagy centiméterenként történhet. Egyszerű utasításkészlet használható a műszer működtetéséhez. Az adatok további feldolgozása áttöltés után számítógépen oldható meg. A mérés értékelése programmal történik, és így a mindenkori felhasználói igényeknek megfelelően módosítható. A talajszelvény rétegenként meghatározott mechanikai ellenállás és talajnedvesség értékét grafikon ábrázolja. Mint ahogy a mellékelt ábrán látható, az egyik tengelyen a rétegmélység, míg a másikon az erő és nedvesség érték van feltüntetve, így az összetartozó értékek leolvashatók. A mérést a készülék alaphelyzetbe hozása előzi meg. A mérési eredmények tárolását mérés-adatgyűjtő végzi, amelynek programozását annak leírása tartalmazza. A mérést akkor kezdjük meg, amikor a szükséges beállításokat elvégeztük. A műszert elhelyezzük a behatolási ellenállás és talajnedvesség mérésére kiválasztott helyen, majd lenyomjuk a fogasléces mechanizmus segítségével. A fogasléc mozgása áttevődik az erőmérő cellára, amely a műszerdoboz közvetítésével a szondaszárat a talajba nyomja. A szondaszár talajba hatolása közben az optoelektronikus jeladó a behatolási melységgel arányos villamos jelet képez. Miközben a szondaszárat benyomjuk a talajba, az erőmérőcella a talaj ellenállásával arányos villamos jelet képez. A szondacsúcs mozgása közben a talajnedvességet érzékeli és azzal arányos villamos jelet állít elő. Az adattároló 1. bemenetéhez az erőérzékelő, a 2. bemenetéhez az útérzékelő és a 3. bemenetéhez a nedvesség érzékelő csatlakozik. Méréskor az összetartozó erő-besüllyedés-nedvesség értékeknek megfelelő függvényértékek kerülnek tárolásra, így a kijelző a talajt jellemző függvény-kapcsolatot mutatja. Ezek alapján, valamint a műszerállandók ismeretében a függvény felrajzolható és értékelhető. Szarvas, 2004-10-25 Dr Lelkes János 06 30 903 37 38 |
