Cikkek


Dr.Lelkes János / Az ÖKI 50 éve

Frank Melaniet, neves mezőgazdasági vízgazdálkodási és rizs-agrotechnika kutatót, a Kisújszálláson létesített Növény- és Talajélettani Kísérleti Állomás vezetőjét 1950 nyarán kereste fel egy bizottság, közölve, hogy az Öntözési és Talajjavítási Kutatóintézet létrehozását határozták el. Helyet keresve megnézték Szarvason a Bolza kastélyt, ahol akkor SZTK rendelő és egy 100 fős csecsemőotthon volt, továbbá megnéztek más helyeket is. A Földművelésügyi Minisztérium államtitkári értekezlete Bencsik István államtitkár javaslatára Szarvas, Bolza kastély mellett döntött, nyilván az éghajlati - földrajzi elhelyezkedés, a Technikumi szellemi potenciál, az akkor már több mint 150 éves Tessedik - féle kertöntözési javaslatok és szarvasi személyes kötődése alapján ( Technikum igazgató 1944-1947 ).

1950 október 1-jével megjelent az Öntözési és Talajjavítási Kutatóintézet létrejöttéről szóló Népgazdasági Tanácsi rendelet és ezzel együtt Frank Melanie igazgatói kinevezése, akinek tudományos eredményei elismerése kifejezéseként az akkor bevezetésre került tudományok kandidátusa fokozatot is odaítélték. Az intézet alapfeladatul az öntözés, a talajjavítás, a rizstermesztés és a gyepgazdálkodás elméleti és gyakorlati problémáinak kutatását kapta. Ennek megoldására a szakterületek akkori legjobbjaiból állt össze a kutatói stáb. Frank Melanie igazgató, Hank Olivér, igazgatóhelyettes azok közül választottak munkatársakat, akikkel addig is együtt dolgoztak. Elsőként Oroszlány Istvánt ( Kultúrtechnikai osztály ), aki magával hozta laboratóriumi munkára alkalmas munkatársait. Az osztály szervezése Hartyányi László vízépítő mérnök-kutató bevonásával folytatódott. Az Öntözéses Növénytermesztési osztályt Horváth László ( aki állattenyésztési témákat is vitt ) vezette és különböző növények öntözési technológiájával foglalkoztak. Megindultak a növénynemesítési kutatások is 1951 őszén az Öntözéses Nemesítő csoport létrehozásával. A Talajjavítási osztályon Prettenhoffer Imre vezetésével Szabolcs István és Darab Katalin a talajjavításra vonatkozó eljárások, anyagok és eszközök körüli témákat művelték. Gruber Ferenc, nemesítő a gyepgazdálkodással összefüggő kutatásokat alapozta meg.

Alapításakor nem voltak pénzügyi nehézségek, az igazgató az összes kívánságokat teljesítve vette át az épületeket. A könyvtár kialakítása, a műszerek beszerzése nehezebb volt, de a legfőbb gondot a kísérleti gazdaság okozta. Az addig a Technikumhoz tartozó Bikazugi üzemegységet 1953-ban az Intézethez csatolták annak hangsúlyozásával, hogy a tancélokat továbbra is ki kell elégíteni. Frank Melanie ekkor kapta meg Erdei Ferenc minisztertől a Kísérleti Gazdaság igazgatójává történő kinevezését. Frank Melanie Szalontai László pénzügyi csoportvezetőről, Szabó Lajosné főkönyvelőről úgy emlékezett, mint akik hozzáértők, szorgalmasak, néha éjt nappallá tevő megbízható pontos munkájukra mindig számíthatott. Szarvas városból sokan különleges tudást, gyakorlatot és hozzáállást igénylő és biztos álláshoz jutottak. A gazdaság munkatársai közül Balogh Mihályra a Bikazugi üzemegység vezetőjére és Philipp Kornél főagronómusra gondol nagy elismeréssel.

Az 1919. novemberétől 1920 áprilisáig megszálló román csapatok Szarvason rekvirált élelmiszert Budapestre szállították, amiért később a főváros kártérítést adott. Ezt az összeget az akkori község vezetése egy gazdasági iskola létesítésére a kormánynak ajánlotta fel, más ingatlanokkal együtt. Így a libalaposi, galambosi és a bikazugi ingatlanokon 1927. évben kezdetét vette a tanintézet tangazdaságának a berendezése, ahol egész terület a kincstár tulajdonát képezte.

Az intézet feladataiban és a kutatók szakmai összetételében is tükröződik az öntözéssel kapcsolatos korábbi szemlélet, az öntözésnek a talajjavítással és a gyepgazdálkodással való összekapcsolása. 1955-ben a rizstermesztés nagyobb arányú elterjesztésével párhuzamosan került sor a Rizstermesztési osztály létesítésére. A Talajjavítási osztály elvált az Intézettől, ettől fogva az Intézet neve Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet ( ÖRKI ) lett. A Rizstermesztési osztály helyére, vezetőjére nézve tervek születtek, de az 1956-os események miatt a megvalósítás késett. Később Petrasovics Imre osztályvezető irányításával a hazai feltételek között eredményesen termeszthető rizsfajták nemesítése és honosítása és megfelelő agrotechnika kidolgozása volt a cél. A rizsnemesítést Simon József kezdte 1956-ban a kopáncsi telepen és az Állami Gazdaságokban Lajtos János már valamivel korábban.

A kutatómunka eredményeit évkönyvekben, a kötelező évi jelentésekben, előadásokban és számos értekezésben hozták nyilvánosságra. Oroszlány István 1956 tavaszán védte meg kandidátusi értekezését, Tóth Mihály az intézet kisújszállási telepén végzett ökonómiai vizsgálatai alapján dolgozta ki disszertációját és alapozta meg a szarvasi munkát, Petrasovits Imre pedig a rizsárasztás vízmennyiségével kapcsolatos disszertációt írt. Az Intézet eredményessége, és kutatási színvonala fokozatosan nőtt, ezt el is ismerték, hiszen az 1956. évi Földművelésügyi Minisztérium munkaértékelésében intézetei közül Szarvas a második-harmadik helyre került.
Frank Melanie a Vermes Lászlóval készített riportjában úgy fogalmazott, hogy : „ a szarvasi intézet létesítésének legnagyobb jelentőségét abban láttam, hogy az öntözés műszaki és mezőgazdasági kérdéseinek kutatása egy fedél alá került. Az öntözőtelepek tervezői és használói megbeszélések, viták majd tapasztalatok során megismerték egymás kívánságait, nehézségeit, lehetőségeit, ezeket összevetve az egyes feladatok megoldása könnyebbé és eredményesebbé vált.”

Frank Melanie 1957. augusztus 15-től az Intézet és Gazdaság vezetésétől való felmentését és nyugdíjazását kérte, amit akkor is többek szerint sajnálatosan fogadtak el. Ezt a momentumot mintegy határkőként fogjuk fel, amely megtisztelő határkövet állít az Intézet első ( alapító ) kutatói generáció és a többiek közé. Frank Melanie a tudós egyszerűsége és elkötelezettsége, amely tükröződik az alábbi idézetben, amely íróasztalán mindig előtte volt egy képkeretben méltó hitvallásként szolgálhat minden generáció számára.
„Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd, beszélgetni. Legfontosabb tette a szeretet.” (Eckhart mester, XIV. sz.)

1957-ben Kovács Gábor kapott igazgatói megbízást, Petrasovics Imre igazgatóhelyettes lett. A Növénytermesztési osztályt Gruber Ferenc vezette. A nagy agrárfordulat, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés 1960 – tól a kutatásirányítást is érintette. Az ÖRKI új feladatokat kapott, amelyek már nem csak ágazati, nem csak térségi, de a teljes mezőgazdaságra vonatkozó tudományos műszaki fejlesztést szolgálták. Jelentős személyi és tárgyi fejlesztés valósult meg, és olyan alapkutatási szintű téma is megfogalmazódott, mint a Kondoros-völgyi belvízöblözet mezőgazdasági vízgazdálkodása Hartyányi László, később Kalavszki Károly és Koós László témavezetésével. Ekkor alakult meg a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum és az ÖRKI Mezőgazdasági Üzemei több mint tízezer hektáron. Ezen szervezetek és az ÖRKI igazgatója Kovács Gábor, az igazgatóhelyettes Debreczeni Béla, majd Hartyányi László lett. 1957-65 között sok jól képzett fiatalt alkalmaztak, akik az intézet második kutatói generációját alkották és kutatói pályájuk egybeesett a mezőgazdaság és ezen belül az öntözéses gazdálkodás felfelé ívelő pályájával. Ekkor kezdődött a Tisza II. öntözőrendszer létesítésének előkészítése, amiben az Intézet helyszíni felmérő munkákkal vett részt.
1968-ban a MÉM létrehozta a Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Irodát (TMI), az üzemek öntözéses gazdálkodásra való felkészítése céljából. E feladatának ellátásába az Intézet kutatói is hasznosították a kutatási eredményeiket, új, gyakorlati kapcsolatok keletkeztek.
A hatvanas években az öntözési kutatások több osztály alapfeladatát határozták meg, az öntözött talajok termékenységének növelése, a másod- és kettőstermesztés, a szántóföldi növények öntözési rendje, az öntözőmódszerek összehasonlítása, a növények víztűrő képessége témakörökben.
A Kultúrtechnikai osztályon Hartyányi László, később Marjai Gyula osztályvezető irányításával az öntözőtelepek építési és tereprendezési módszereinek kidolgozása, a különböző felületi és esőztető berendezések műszaki kialakítása, a belvízrendezések és öntözőrendszerek vizsgálata a nagytérségű öntözésüzemelés hatásfokának javítását célozta. Az osztály később Műszaki osztállyá szerveződött, ahol Lelkes János vezetésével és Marjai Gyula, Szító János, Benkó Balázs, Medvegy Pál, Daróczi Sándor, Földi István közreműködésével az egyes berendezések munkaminőségének kutatásával bővült a feladatkör.
Az Agrokémiai és Radiológiai osztályon Debreceni Béla, majd Dombovári János vezetésével, a talajok tápanyagtartalmának, fizikai és kémiai tulajdonságainak megállapítása, a takarmánynövények minőségi vizsgálata, a növények táplálkozásának vizsgálata hagyományos és izotóptechnikával folyt. A különböző talajok tápanyag-, víz- és só forgalmának megállapítása, az öntözés és tápanyagellátás kölcsönhatása, tápanyag felvételi vizsgálat tartozott a kutatási területek közé. Fontos feladatot láttak el a radiológiai összefüggésű polgári védelmi rendszerben is.
A Vízgazdálkodási és Vízhasznosítási osztályon Szalóki Sándor vezetésével a növények víz és tápanyag forgalmával, az evapotranspirációval kapcsolatos és a növényi transpirációval (Szlovák Sándor) összefüggő alapadatok kutatása folyt különböző környezetvédelmi és vízgazdálkodási döntések megalapozásához. Jelentős eszközhöz jutott a téma, amikor felépült a Liziméter telep, de ezen kívül is létesültek kísérleti helyek.
Az üzemtani csoport Szőke Molnár Lajos, majd Keresztúrszky János osztályvezető irányításával az öntözés költsége, a különböző szántóföldi növények öntözéses termesztésének gazdaságossága, a felületi öntözés munkaszervezése, esőztető öntözés munkaszervezése témáit kutatta. A munkában részt vettek Hanyecz Vince, Koczka Judit, Batai István, Vörös Imre, Czabala László kutatók is.
A komplex eredményekre való törekvés keretében az Agrotechnikai osztályon Németh Sándor vezetésével, tartam kísérleteket, fajta kísérleteket, öntözési módszer és más növénytermesztési technológia kísérleteket folytattak. A talajok termékenységével Kovács Gábor foglalkozott, egyes növények ( kukorica, cirok, olajtök és más takarmánynövények ), nemesítése Kovács Gáborné, Tóth József Szatmári Mária kutatók feladata volt.
A Gyepgazdálkodási önálló osztályon Gruber Ferenc, majd Janovszki János vezetésével a legelő és rétgazdálkodás technológiája, különböző legelők legeltetéses hasznosítása, a gyepnövény nemesítés, a tiszántúli ősgyepek öntözéses agrotechnikája, a szálastakarmányok öntözéses termesztése, a szántóföldi és szálastakarmányok nemesítése és vetőmag előállítása témaköröket művelték. A munkában részt vettek Nagy Zoltán, Szabó János, Sipos András, Csík János, Vrbovszki Mihály kutatók.
A Pillangós növények nemesítése és termesztése önálló osztályon Tóth Sándorné vezetésével pillangós szálastakarmányok, elsősorban lucerna és nagy magvú hüvelyesek nemesítése, termesztéstechnológiájának fejlesztése és vetőmag előállítása volt a fő feladat. A munkákban önálló témákban dolgozott Szántosi Antalné, Nagy Lászlóné, Gergely Pálné, Nagy László, Izsáki Zoltánné.
A Rizstermesztési önálló osztályon Simonné dr Kiss Ibolya osztályvezető irányításával az új hazai fajták előállítása, a külföldi fajták adaptálása és vetőmag előállítás folyt. A nemesítő feladat ellátásban Lajtos János és később Ipsits Csaba is dolgozott. A rizs agrotechnikája keretében tápanyag gazdálkodás ( Tóth Sándor ) és a növényvédelem ( Szilvássy László ) megoldása mellett kidolgozták a rizses vetésforgók módszerét, a rizstelep építés és fenntartás modern technológiáját, valamint a betakarítás gépesítését. ( Ágoston Béla ).

A hetvenes években a termelési rendszerek megjelenésével a tudományos ismeret meghatározó lett a termelésben. Országos kutatási programok indultak, ahol az intézet eleget tett az állami feladatnak, de közvetlen kapcsolatra is szükség volt a termelési rendszerekkel. Programirányító szerepben Kovács Gábor, majd 1978-tól Kiss Károly igazgatók, Német Sándor igazgató helyettes vezették az Intézetet. A kutatási program egy főosztályra szerveződött, amelynek vezetője Posgay Elemér lett. Programtitkárként Hanyecz Vince működött közre. Osztályvezetők Tóth Sándorné, Dombóvári János, Szalóki Sándor, Marjai Gyula és Keresztúrszky János voltak. A főosztály munkájába az osztályok kutatóin kívül más kutatóhelyek kutatói is kaptak témákat. A kialakuló széleskörű innovációban nagyszámú új növényfajta, eljárás, gép szabadalma növelte az Intézet szellemi tőkéjét. Az Intézet felelőse lett a rizstermesztés biológiai, agrotechnikai, műszaki, ökonómiai kérdései megoldására szerveződött programnak is. Vezető Simonné dr Kiss Ibolya lett, akinek irányításával új fajták, új eljárások születtek szabadalmaztatott formában is. Az Intézet tudományos koordináló munkája a hazai gyepgazdálkodás területét is átfogta. Janovszky János osztályvezető vezetésével közös kutatási program alapján dolgoztak, a Gödöllői ATE és a Debreceni ATE illetékes kutató részlegeivel. Az eredményes kutatómunka itt is új fajtákkal, technológiai eljárásokkal volt mérhető a gyakorlati hasznosítás és a hazai és nemzetközi elismertség javára.

Az Intézet ebben a harmadik évtizedben részese volt a magyar mezőgazdasági termelés nemzetközi mércével mérve kimagasló eredményeinek. Egy átszervezés miatt 1981-ben Kovács Gábor, Kovács Gáborné és Szatmári Mária növénynemesítő kutatók távoztak az Intézetből, és emiatt a lucerna, szója, fehérhere, silócirok, olajtök, szemes és silókukorica hibridek nemesítése más szervezeti keretek között folytatódott. Az Intézet, amely a megvalósuló Tisza II. öntözőrendszer területeire fokozatosan beépült a saját szellemi termékeivel elnevezésében is változott, Öntözési Kutató Intézet lett. A központi finanszírozás szűkülése miatt önálló gazdálkodást kellett indítani a kutatásra rendelkezésre álló földterületein arra törekedve, hogy hasznos pénzbeli eredmények támogassák a kutatást. Öntözéses gazdálkodást tervezve a Bikazug-Annaligeti földterületekre két szivattyúteleppel táplált felszínalatti öntöző csőhálózattal 400 ha-os öntözőtelep létesült.

Az Intézet nem élt volna meg ötven éves időt, ha nem lettek volna kiváló munkásai. Nekik a kísérletek végrehajtásában, a mintavételezés és feldolgozás, a gépírás, fotózás és sokszorosítás, az adatkezelés nagy gyakorlatot igénylő feladatellátásában, a gépkezelés, karbantartás, a rendezett környezet és belső tisztaság, az élelmezés, az anyagbeszerzés és könyvelés felelősségteljes munkáiban kellett helytállni. Nem lehet felsorolni annak a 400 – 500 munkatársnak a nevét, akik a 60 – 80 – as években alkalmazottként ÖKI dolgozónak mondhatták magukat. Sokszor generációk nem kis büszkeséggel tehették ezt, hiszen Szarvason ez rangot jelentett. A későbbi intézeti vezetés előttük is tisztelgett, és minden korábbi igazgató köszönetét kifejezte a Történelmi Emlékszoba létesítésével, archív tárgyak, fotók és más dokumentumok kiállításával. Demeter János, Marik Mihályné, Bulla Ottó, Szalontai József, Bodnár Sándorné szolgálták ki a dolgozókat, és irányították a szükséges munkaügyeket. Az Intézet gazdasági vezetése, a irányítása beruházásokat Korbely Jánosné irányításával végezte, a pénzügyi és költségvetési adminisztráció Józsa Lajos és később Hugyik Katalin, Szenes Gyuláné, gazdasági igazgatóhelyettes és munkatársaik felelősségére volt bízva. A kutatómunka sikeréért, zavartalanságáért sokat tettek az önálló laboratórium vezetői Molnár Zoltánné és Sipos Andrásné és a könyvtár vezetője Olekszikné Mária és később Szabó Sándorné.

A nyolcvanas években még fontosabbak lettek a jövedelmezőségi szempontok, ami miatt a termesztési struktúrákat kellett felülvizsgálni, technológiákat kellett módosítani. Megnőtt a nagy értékű biológiai alapok, a műszaki – technikai újdonságok és az egyre szigorúbb ökonómiai elemzések iránti igény. A kutatásszervezésben általánossá válik a pályázati rendszer, és a tudományos problémák országos kiírásra kerültek, újfajta forrásszerzést kellett tanulni. Egyre nagyobb szerepet kapott a biotechnológia, a számítástechnika, az elektronika és ezek sokféle eszköze. Ebben a kutatásszervezési környezetben az Intézet igazgatója Kiss Károly, majd 1984-től Marjai Gyula. Igazgatóhelyettes Németh Sándor és Marjai Gyula, majd 1985-től Sári László volt. Az Intézet ekkor is az öntözéses gazdálkodás, a rizstermelés és a gyepgazdálkodás országos feladatainak felelős összefogója, koordinálója több más kutatási megbízás mellett. Az öntözéses gazdálkodás programban Dombóvári János, Tóth Sándorné, Szalóki Sándor, Marjai Gyula, majd 1985-től Lelkes János és Keresztúrszky János osztályvezetők munkacsoportjai vettek részt. A rizsprogramot Simonné dr Kiss Ibolya osztályvezető és Budai Sándorné vezették és a gyepprogramot Janovszky János osztályvezető irányította és a témákat Nagy Zoltán, Sipos András, Csík János, Vrbovszki Mihály és Szanda János és vezették.

Az Intézet hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években átdolgozott három évtized folyamán hazai viszonylatban a legtekintélyesebbek közé tartozott. Nemzetközi szinten a KGST államok rokon intézményei között szintén tekintélyre tett szert, az ottani munkatársak keresték a Szarvasra irányuló tanulmányutak alkalmait és a közös kutatási témák működtetését. Az akkori magyar mezőgazdaság nemzetközileg példaértékű volt és ezt a helyzetet az Intézet is élvezte. Jelentős volt az Intézetben készült publikációk száma, 56 könyv, könyvrészlet és 1160 szakcikk jelent meg. Egy fő megszerezte a tudományok doktora, 40 fő elérte a tudományok kandidátusa fokozatot és 35 fő megszerezte az egyetemi doktorátust. A növénynemesítés eredményességét a 90 db államilag elismert fajta jelzi lucerna, rizs, gyepnövények és egyéb szántóföldi növények körében. Az öntözési kutatások terén is az említett publikációk mellett a tudományág fejlődését és a gyakorlatot szolgáló eredmény született. Ezek Öntözési és öntözéses termesztéstechnológiák a termelési rendszerek és öntöző üzemek számára, Üzemfejlesztési tervek, Öntözésfejlesztési döntést megalapozó tervek, Öntöző gazdaságok ökonómiai elemzései, Körös öntöző gépcsalád és műszer találmányok, szabadalmak, Vízháztartási- és öntözésirányítási modellek (ÖNTGEN, SOILWAT, SOILWAT-IRREGUL), Árasztás nélküli rizstermesztési technológia, Víz és termésfüggvények, Vízhiány és terméskiesés gyakoriságának és mértékének országos felmérési adattára formákban hasznosultak.

Az ÖKI ötödik évtizedében, amely a rendszerváltással kezdődött, megjelent a kutatói generációváltás igénye és végre kellett hajtani a személyektől sosem függetleníthető kutatási témakorszerűsítést. A rendszerváltás személyi része azt jelentette, hogy Sári László igazgató és Janovszky János igazgatóhelyettes helyett Lelkes Jánost bízta meg a minisztérium igazgatónak ( 1991. jún. ) ami pályázati úton további megerősítést nyert. Az általános igazgatóhelyettes Hanyecz Vince lett, tudományos igazgatóhelyettesi feladatokat Szlovák Sándor kapott. A pénzügyi számviteli feladatköröket Szenes Gyuláné, majd Dina Mihályné és a legutolsó időkben Zsapka Jánosné látta el. A nemzetközi kapcsolatokat és a marketing feladatok legtöbbjét Medvegyné Skorka Anna titkárságvezető és Albelné Rácz Mária szervezte és irányította.

A renszerváltási időszak a magyar mezőgazdaság sosem tapasztalt mélyrepülésével volt jellemezhető. A nagypolitika is elismerte, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a mezőgazdasági vízgazdálkodás, ezen belül az öntözés volt. Több tízmilliárdra tehető a meliorációs beruházásokban keletkezett kár. Töredékére csökkent a tudományos érdeklődés és csak az évtized végére rendeződtek a finanszírozási nehézségek és váltak ketté a költségvetésből, valamint a piaci forrásokból művelhető témák

A kutatómunka Projekt rendszerré alakult, amelyben a témák mozaikos jellege tompult és a pályázati megjelenés céltudatosabb lett, a gyakorlatot konkrét termékekkel szolgáltuk ki.
Az Öntözési és Környezetgazdálkodási projekt feladata a mezőgazdasági víz- és öntözéses gazdálkodás vízháztartási, termesztéstechnológiai, műszaki és közgazdasági alapjainak kutatása és az öntözéses gazdálkodás alapvető agrokémiai, talajtani, radioökológiai kérdéseinek és a mezőgazdasági területek környezetvédelmi problémáinak vizsgálata volt Szalóki Sándor, Marjai Gyula, Szitó János, Lelkes János, Cserhidy Attila Szlovák Sándor, Dombóvári János, Kovács Tamás, Kovács Tamásné, Bíróné Oncsík Mária, Daróczi Sándor, Fodor Dezső munkatársakkal. Ide tartozott a számítástechnikai csoport Almási Zoltán vezetésével. A munkák vezetője Keresztúrszky János volt.
A Pillangós és Egyéb Növények Nemesítése projekt feladata a pillangósvirágú szálas takarmánynövények ( lucerna, vörös here gyepalkotó pillangósok ), nagymagvú pillangósok ( lóbab, szója, étkezési bab, lencse ) nemesítése, fajtafenntartása, a hazai viszonyoknak megfelelő fajták honosítása és termesztéstechnológiájuk kidolgozása (Gergely Pálné). További feladatok közé tartozott az intenzív termesztést leginkább igénylő és megháláló rizsfajták nemesítése, termesztéstechnológiájuk kidolgozása és fejlesztése (Simonné dr Kiss Ibolya), valamint a biotermesztés lehetőségeinek kísérleti úton való feltárása és az eredmények gyakorlati alkalmazása ( Szántosi Antalné, Nagy Lászlóné ). A projektet Tóth Sándorné, később Ipsits Csaba vezette.
A Gyepnövény nemesítési és Gyepgazdálkodási Projekt feladata volt a takarmány és parkfűfajták nemesítése, fajtafenntartása, elsősorban hazai szárazságtűrő alapanyag felhasználásával. További feladat a gyepvetőmag-termesztés és hasznosítás, kutatása öntözéses és öntözés nélküli körülmények között, valamint a gyephasznosítás teljes vertikumának fejlesztése és komplex technológiai vizsgálata. Projektvezető: Janovszky János
A Termelési Projekt feladata az elit és szuperelit vetőmagok előállítása és feldolgozása, valamint a kutatási tevékenység alapvető szolgáltatásokkal való ellátása, a kis- és középparcellás kísérletek tárgyi feltételeinek biztosítása. A belső szolgáltatásokon túl termelési és bérfeladatokat is el kellett végezni. Projektvezető : Valastyan László volt.

Az Intézetben a tudományos célokat egyre nyomasztóbb termelési árbevételi kényszer terhelte. Az öntözéses gazdálkodás kutatása nem hozhatott olyan árbevételt, mint a szántóföldi növénynemesítés és az elitvetőmag termelés, ami gazdálkodási feszültségekhez vezetett. Ezt a Főhatóság átszervezéssel oldotta meg, az Intézetnek utasításra meg kellett alapítania a Mezőgazdasági Kutató Szolgáltató Kht szervezetet, amely közvetlenül a főhatóságtól kapta megbízásait. Ezzel egyidejűleg megszűnt az Intézet Gyepnövény nemesítési és Gyepgazdálkodási Projektje, a Termelési Projektje és jelentősen szűkült a Pillangós és Egyéb Növények Nemesítése projektje, beleértve földterületek, egyéb ingatlanok kezelési jogát és termelési eszközöket. Az átszervezés drámai eredménye a közalkalmazotti létszám folyamatos csökkenése lett, a 70-es évek keretéhez képest 90% elveszett.

A tudományos átszervezés a szervezetben maradt kutatók érdekeltségi rendszerének megújításán keresztül komplex eredményt jelentő tanulmányokhoz vezettek. Ezeknek a jelentőségét, eredményességét a Nagyalföld Alapítvány emlékplakettel ismerte el. A fiatal kutató generáció újraindította az Intézet korábbi „Csíkos„ kiadványának, az Öntözéses Gazdálkodás szerkesztését és kiadását. Figyelemre méltó tudományos képzési előrehaladást jelentett, hogy az ÖKI - ben elért kutató munkájának feldolgozásával 6 fő kandidátusi fokozatot ért el és amíg lehetett 2 fő egyetemi doktorátushoz jutott. Ők alapították az intézeti kutatók harmadik generációját..

Növelni lehetett a kutatók nyelvtudását, aminek révén rangos nemzetközi szervezetek munkacsoportjaiban kaptak feladatokat és építettek kapcsolatokat, amelynek eredménye három öntözés témájú angol nyelvű FAO tanfolyam lebonyolítása. Külföldi partnerekkel közös fajtakísérleteket szerveztünk és közös gép- és technológia vizsgálatokat végeztünk. Nyitottunk a fóliatelepek és a rekreációs felületek öntözési témái felé. A kutatómunka eredményeinek szemléltetésére és szaktanácsadási célzattal létrejött az Agropark objektum, ahol a legnépszerűbb témák eredményei, mint szántóföldi kísérletek látogatható módon jelentek meg. Ehhez kapcsolódott az évenként megrendezett Országos Öntözési Napok intézménye, ahol a látogatók többet tanulhattak az öntözéses gazdálkodás témakörből, mint bárhol másutt. A rendezvény a kutatási eredmények előállítói és felhasználói között a hiteles találkozási pont szerepét is betöltötte. A társintézményekkel való együttműködés jegyében a Tessedik Sámuel Oktatási Kutatási Központ és a Regionális Műszerközpont szervezetekben jelentős szellemi befektetéssel törekedtünk szarvasi tudományos élet, a szarvasi iskola hírét és rangját növelni. Elismeréseket is kaptunk a pozsonyi öntözési kutató intézettől és a nyitrai egyetemtől méltató elismerő oklevelek formájában.
Rendszeres találkozásaink közös pályázatokat, közös szakmai ünneplést ( Víz Világnapja ) eredményeztek. Megállapodás született a DATE MVKK Kihelyezett Öntözéses Gazdálkodás Tanszéke alapításáról, amely felújította a szarvasi felsőoktatás és a kutatás közötti hagyományosan szoros kapcsolatokat. Az Intézet felújította kapcsolatait Frank Melanie ny. igazgatóval, aki közreműködött az Aszály alapítvány létrehozásában. Feldolgoztuk a magyarországi öntözések (akkor) 100 évét az Intézetben aktualizálható tanulságok értékelésére. A kutatómunka tiszteletére Történeti Emlékszobát rendeztünk be az alapítók emlékeinek állandó kiállításként való bemutatására. Az Intézet a két legkorábbi kutató nevével Frank Melanie Tudományos Díjat ( oklevél és gyűrű ) és Oroszlány István Emlékérmet ( oklevél és plakett ) alapított és adományozott. A Történeti Emlékszoba egybenyílt a kutatási eredményeket aktuálisan bemutató poszter kiállító Díszteremmel. A Bolza Kastélyt megnyitottuk a civil közvélemény és turisztika érdeklődésének kielégítése céljából, Szilvássy Lászlót bízva meg a látogatók történelmi és szakmatörténeti népszerűsítő kalauzolásával, valamint egyes helytörténeti kiadványok terjesztésével.

Amikor már csak 30 fős lett az intézet akkorra sikerült a termelési periódusból örökölt 80 milliós gazdálkodási mérleg hiányt 40 milliós pozitív eredménnyé fordítani az eredményes pályázati tevékenység és a kutatási megbízások eredményeivel. A harmadik kutatói generáció 2000-re gazdaságilag kiegyensúlyozott helyzetbe hozta az Intézetet, hiszen a ÖKI bankszámla utolsó egyenlege 2000. aug. 25-én 46 358 830 Ft volt. 2000. július 1. – i hatállyal megszületett az FVM döntése az Intézet megszüntetéséről. Ennek közvetlen előzménye volt Pekár Ferenc HAKI igazgatóhelyettest ÖKI megbízott igazgatóvá nevezték ki és így az ÖKI-HAKI „integráció” levezénylése csak formaság lett. Lettek tudományos rangú munkaértékelő bizottsági tagok, akik megindokolták az átszervezés létjogosultságát, amit a szarvasi társintézmények és maga a polgármester is tétlenül, a szakmai közvélemény pedig tehetetlenül vett tudomásul és tűrte a sok esetben etikailag vitatható és úriemberhez is méltatlan eljárást. Mindenki előtt világos volt, hogy az öntözés szakmai irányítása súlyosan megsérült és az új feladattulajdonos HAKI - nál sem közfeladatai, sem alaptevékenységei között nem hangsúlyos az öntözés. Külön utakra került az öntözési szakértelem és az állami kutatási támogatási és az öntözésfejlesztési szándék.

Másfél évszázada bebizonyosodott, hogy az öntözés nem az extenzív kultúrák eredményesség fokozásának eszköze, hogy az öntözés egymaga nem alkalmas módszer a kedvezőtlen természeti adottságú, eszköz és tőkehiánnyal küszködő, külterjes gazdálkodást folytató gazdák és térségek felzárkóztatására. Elvesztek az öntözés tudomány művelésének olyan bázisai, mint a Rózsási, Kákai, Bikazugi kísérleti terek, Bikazugi gyepnemesítő telep, a legelőkísérleti telep a Litauszki tanyán, a Bikazugi 400 ha-os öntözőtelep, a Kákai, Galambosi rizskísérleti helyek, a Liziméter telep, az Agropark, az Annaligeti kísérleti tér színekkel és üvegházakkal, a Batthiányi kert, az Izotóp-, Növény-, és Talajlabor, Vetőmagüzem, Kisérleti Műhelyek és a Bolza kastély és a legnehezebben pótolható erőforrás, az öntözési tudományt kutató ember. Ma is kérdés, hogy ki neveli ki azokat a kutatókat, akik a globális változásoknak minden eddiginél fontosabb öntözésügyei élére kell majd állniuk.

Források
1.Vermes L.: Riport Frank Melániával. Gödöllői ATE. 1988. június 30. Kézirat. 37 p.
2. Szarvasi Évkönyv és Naptár . Tájékoztató Iskoláinkról. 1936. Szarvasi Közlöny Nyomda.
3. Marjai Gy.: Az Öntözési Kutató Intézet 40 éve. Kézirat. 11 p.
4. Lelkes, J.: Megjegyzések az 50 éves évfordulóhoz. Szarvasi 7. VII. évf. 11. sz. 2001. 03. 16.
5. Kutas F.: Rendszerváltás Szarvason akár a miniszter feje fölött is. Békés Megyei Hírlap. 1991. július 20-21
6. Hanyecz V.: Szöveges mérlegbeszámoló 2000. Kézirat.
7.Vidékfejlesztési Minisztérium : A Halászati és Öntözési Kutatóintézet Alapító okirata ( XX/1130/18/2010. )
8. Szalai Gy.: Országos Szakmai Nap az Öntözésről. MHT-GATE-ÖKI Kiadvány. Gödöllő 1996 szept.3.

Szarvas, 2012. december 20