Cikkek


Dr. Lelkes János / Az öntözés jelentősége a szójatermesztésben

A szója sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény, nagy biológiai értékű tartalma miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körű ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. Magja 36—42 százalék fehérjét és 18—22 százalék olajat, továbbá különböző vitaminokat (A, B, E, K stb.) és biológiailag aktív vegyületeket is tartalmaz. A szójafehérje biológiailag majdnem teljes értékű fehérjének tekinthető, megtalálhatóak benne a legfontosabb aminosavak. Miután nem csak a szójamag, de az egész növény gazdag fehérjében, ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthető.
A világon a szója vetésterülete 37,7 millió ha. A termesztés nálunk a kedvező fekvésű területek bevonásával, a termelési feltételek átalakításával, öntözéssel, a nemesítés eszközeinek hasznosításával, felfuttatásával versenyképessé, akár önellátóvá is fejleszthető, ami a magyar éghajlati viszonyokat figyelembe véve mintegy 150-200 ezer hektár szójatermesztést jelentene szemben a jelenlegi 35-36 ezer hektár termőterülettel.
Annak ellenére, hogy talajtípus iránt nem túl érzékeny növényként ismertük meg, biztos és nagy termés csak jó talajokon várható, ezért leginkább üde fekvésű, mély rétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag, középkötött talajon érdemes szóját termeszteni. Erősen kötött szerkezetű talajokon nem fejleszt nagy gyökérzetet és a gyökérgumókban élő Rhizobium-baktériumok sem kapnak elegendő levegőt. Üde vályog- vagy homokos vályogtalajon akkor kapjuk a legjobb termést, ha a talaj mély rétegű és jó a vízgazdálkodása. A talaj kémhatására nem érzékeny, jól fejlődik gyengén lúgos vagy savas pH-jú területeken is.
A szója tápanyagigényes növény. Szükséges, hogy a tenyészidő folyamán, de különösen a virágzás és a termésképződés idején a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak a növény rendelkezésére. A szója fajlagos tápanyagigénye szerint viszonylag kevés nitrogént igényel, mivel szükségletének közel felét a légköri nitrogén megkötésével fedezi. Mind az őszi, mind a tavaszi talaj-előkészítő munkák azonosak a többi tavaszi vetésű növényével. Figyelemmel kell lenni, hogy a mélyművelés, de főleg a talajlazítás kifizetődik, mert megnő a víztározó képesség és javulnak a drén viszonyok, amelyek a szójatermesztés eredményességének meghatározó tényezői.

A szója az éghajlat, a hőmérséklet és a csapadék szempontjából kényes. Nyáron igényli az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig a csapadékot és főleg páradús levegőt. Igen fontos a május-júliusi csapadék, ha májusban magas az átlaghőmérséklet, akkor a
növekedés leáll, és korábban virágzik. A korábbi virágzás tenyészidő rövidülést jelent, ami a termés potenciállal negatívan korrelál. Ezért igen fontos agrotechnikai elem ilyenkor is az öntözés. A nélkül is termeszthető, mivel a szója nagyon jól hasznosítja a talaj víztartalékait, de öntözéssel a termesztés még biztonságosabbá tehető.

Az a körülmény, hogy meleg párás klímát és jó vízellátottságot igényel, a termés minőségére is kihatással van. A május-októberi időszak csapadék ellátottsága befolyásolja a fehérjetartalmat, az olajtartalmat és az ezermagtömeget. A fehérjetartalom az átlaghőmérséklet és júniusi csapadékos napok számának növekedésével csökken. Ennek megfelelően számolni kell azzal, hogy az öntözés hatására csökkenni fog a fehérje, de növekedni fog az olajtartalom, ugyanis a fehérje és az olajtartalom között negatív korreláció van. Az ezermagtömeg az augusztusi magas hőmérséklet és napfénytartam hatására csökken, de az augusztus-szeptemberi légnedvesség növekedés hatására emelkedik. A levegő páratartalma a termés mennyiségére van hatással, a legnagyobb termés 85-90% páratartalom között várható.
A szója vízigényes növény, öntözésre 60-100% többletterméssel is reagálhat. Tenyészideje alatt nagyon fontos számára a csapadék eloszlása. Bő termést akkor várhatunk, ha június- augusztus között többször esik eső és mintegy 250-300 mm az összes mennyisége. Különösen fontos, hogy a júniusi csapadék, lehetőleg egyenletes eloszlásban, 100 mm körül legyen. Szárazabb években feltétlenül öntözzük, enélkül a hozama 50-60%-kal is visszaeshet. Az öntözést akkor kezdjük el, amikor a csúcsi levelek hervadó fonnyadását észrevesszük.
A sikeres szójatermesztés igen lényeges eleme a megfelelő mennyiségű csapadék és légnedvesség tartalom. A csapadékeloszlás csak bizonyos évjáratokban kedvezőtlen, a levegő alacsony páratartalma viszont szinte minden évben problémaként jelentkezik. A legnagyobb vízigénye a virágzás időszakára esik, a magas páratartalmat is ekkor igényelné. Öntözéssel javítható a termésbiztonság, de öntözés nélkül is sikeres lehet a termesztés a szója gyökérzetének jó szívóereje miatt.
A vízigényre jellemző transzspirációs koefficiens 700 – 800 l víz /1 kg szárazanyag, ami általában és átlagban 400-500 mm/tenyészidő vízigényt jelent. A növényeknek a vízzel és az öntözéssel kapcsolatos igényei között első helyen a nedvességigényt kell kiemelni. A nedvességigény a növénynek a talaj víz- és levegőtartalma, valamint a levegő páratartalma iránti igényét fejezi ki. Ez elsősorban faji és fajta tulajdonság, ami a gyökérzet és a hajtásrendszer küllemében, szöveti szerkezetében és az anyagcsere típusában is megnyilvánul. Természeti adottságaink között a talaj hasznosítható vízkapacitását a felső 10-40 cm-es talajszelvényében 60-70 %-os szint fölött ajánlott tartani.
Az öntözővíz igény azt a vízmennyiséget jelenti, amit a növények nedvességigényének kielégítése érdekében a csapadékon felül öntözéssel kell pótolni. Ez a szója esetében is függ a lehullott csapadék mennyiségétől és eloszlásától, és természetesen talajok vízháztartási tulajdonságaitól és a talajvízszint mélységétől. Szója esetében ez 120-180 mm lehet évente, amit a virágzást követően 30-40 mm öntözési vízadagokat feltételezve 3-4 alkalommal lehet kiadagolni,úgy, hogy az öntözések között 10-14 nap legyen az öntözési szünet. Ezeket az átlagos adatokat természetesen túl lehet lépni. Jó vagy közepes vízáteresztő képességű talajokon akár 70-80 mm, rossz vagy nagyon nagy vízáteresztő képességű talajokon 40-50 mm lehet az egyszerre kiadott vízborítás az öntöző módszer lehetőségei függvényében. Száraz tavaszokon szükség lehet kelesztő öntözésre amire 20-30 mm – es vízadag ajánlható.

A vízigény a különböző fejlődési fázisokban eltérő, legkritikusabb szakaszok a csírázás-kelés, valamint a hüvelykötődés-magtelítődés periódusban van. Az eredményes termesztés nagymértékben a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstől függ. A szójatermesztésben vannak kritikus időjárási szakaszok is (pl. július-augusztus), amikor a legnagyobb a párolgási kényszer és leggyorsabb a talaj kiszáradása. A növényállomány általában a tenyészidő kezdetén és az érés időszakában kevésbé vízigényes. A szóját egyébként a napraforgóhoz hasonlóan részben talajzsaroló növénynek is nevezhetjük, mivel a rendelkezésre álló víz- és tápanyagkészletet nagymértékben kihasználja.

A szóját sok esetben csak kiegészítő öntözéssel termesztik. Vannak időjárási esetek, amelyekben a növényállomány kritikus periódusában be kell avatkozni az öntöző berendezésekkel a terméscsökkenés elkerülésére. Ha egyszeri öntözésre van lehetőség, akkor azt a virágzás végén a magkezdemények támogatására kell időzíteni. Ha két öntözést lehet tervezni, akkor az első egy kelesztő öntözés lehet, amellyel a növény gyors kezdeti fejlődését segítjük elő. Ha harmadik öntözésre is van lehetőség, akkor az a hüvelyek telítődésének időszakára essen. FAO adatok szerint szárazgazdálkodással 1,5-2,5 t/ha, szakszerű öntözéses körülmények között 2,5-3,5 t/ha közötti termések a jellemzőek.
A vízkiadagolás megoldásai között a különböző felületi és esőszerű öntözési eljárásokat egyaránt megtaláljuk. Sok esetben felületi öntözést alkalmaznak és a nemzetközi viszonylatban mind az árasztó, mind a csörgedeztető, mind a barázdás módszerekre van gyakorlat. Egy 16 éves adatsor keretében ( USA ) közöltek terméseredményeket a megfigyelt öntözési módszerekkel összefüggésben: Árasztó öntözéssel 68 különböző táblán 3,09 t/ha ( 46 bu/ac ), barázdás öntözéssel 86 táblán 3,29 t/ha ( 49 bu/ac ) és csörgedeztető öntözéssel 8 táblán 3,43 t/ha ( 51 bu/ac ) átlagtermést figyeltek meg. Ugyanebben a megfigyelés sorozatban a center pivot módszerrel esőztetve 41 táblán 3,16 t/ha ( 47 bu/ac ) volt a terméseredmény. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy az öntözési mórszerek önmagukban nem meghatározó tényezők a termésátlag kialakításában.
Az öntözés időzítése, más kifejezéssel az öntözésvezérlés sokkal fontosabb eszköz az öntözéses szójatermesztési technológiában, a termés maximalizálásának kritikus eszköze. Az öntözési lehetőség megléte lényeges adottság, de annak használatában való jártasság alapvető. Gyakran a gazdák annak alapján kezdik meg a vízadagolást, hogy vizuálisan milyen képet mutat a növényállomány. Ha a kritikus időszakokban már szemmel látható a stressz, akkor már biztos lesz a terméscsökkenés. Az öntözést ekkor kezdve a végrehajtás ütemében egyre nagyobb vízhiányos táblarészeken egyre nagyobb veszteséggel kell majd számolni.
Szakszerűbb lesz a helyzet, ha a talaj nedvességtartalma alapján hoznak döntést az öntözés megkezdéséről. Természetesen itt is lehet megtévesztő eredményre jutni, ha az egyszerű szemrevételezésre, vagy a rögök rugdosására alapozunk. Valamivel biztosabb információkat kapunk a talaj nedvességállapotáról, ha mintát veszünk a gyökérzónából és – megfelelő gyakorlottsággal - annak gyúrhatósága alapján vonunk le következtetéseket.
Sokkal pontosabb eredményre jutunk, a műszeres méréssel, és ezen megoldások között is az egyik legolcsóbb és a legegyszerűbb eszközzel a tenziométerrel. Felületi öntözéseknél a 30 cm, center pivot esőztetéseknél a 20 cm méretű eszköz is megfelelő. Táblánként 2-3 mérőhelyet kell kialakítani, és a tenyészidőben folyamatosan ellenőrizni kell az eszközök működését. Agyagos és vályog talajokon 50-60 centibar és homokos talajokon 40-50 centibar leolvasott értékeknél meg kell kezdeni az öntözést.
Az öntözésvezérlést meg lehet oldani a táblák gyökérzónára értelmezett vízmérlegének számításával is. Ekkor az érkező vízmennyiséget kell mérni esőmérővel, illetve az öntöző berendezés vízmérési lehetőségével. A távozó vízmennyiség az agrometeorológiai hálózat adataiból kérhető le. Célszerű ebben az esetben is öntözési szaktanácsadó szolgáltatások igénybe vétele és a vízmérleg számítógépes követése.


Szarvas, 2013-02-19