Cikkek
Dr. Lelkes János / Csapadék ellátottság és az öntözés összefüggése
A köztudatban leggyakrabban úgy ítélik meg ezt a kérdést, hogy ha nem esik az eső akkor öntözni kell. Valójában sokkal bonyolultabb a dolog, szakszerű öntözéses gazdálkodási körülmények között még az is előfordulhat, hogy esős körülmények között is öntözni kell, hogy másra ne gondoljunk csak a tápoldatos öntözési technológiákra, ahol a pontosan adagolandó tápanyagokat esős időben is öntözővízzel kell kijuttatni. Magyarország a világon a feltételes öntözési zónába tartozik, és sajnálatos módon – talán a globális felmelegedési jelenségek szaporodása miatt – egyre gyakrabban úgy kell viselkednünk, mint ha a feltétel nélküli öntözéses zónában helyezkednénk el. A címben megfogalmazott témát 50 éven keresztül a szarvasi Öntözési Kutató Intézetben vizsgálták, legnagyobb részt dr Szalóki Sándor kutató vezetésével, akinek gazdag irodalmi tevékenysége kivonatolása és természetesen a szerző ugyanott végzett kutató tevékenysége képezi jelen cikkünk alapját. A termesztett növényeinknél a termesztéshez szükséges vízmennyiség nagy részét a természet ugyan biztosítja, de a víz természetes pótlódása és a növényzet vízfelhasználása között mind mennyiségét, mind időbeli eloszlását tekintve fajonként és termőhelyenként lényeges eltérés van. Amíg ugyanis a víz fogyása, a párolgás gyakorlatilag folyamatos – bár intenzitásában változó – ütem szerint történik, addig a víz pótlódása mindig időszakos és mennyiségében az időjárástól függő igen változó jelenség. Ezt az ellentétes tendenciát mérsékeli a növények alkalmazkodó képessége, gyökérrendszerük gyors terjeszkedése és a talajok víztározó képessége, de ezek a körülmények nem mindig képesek az ellentmondások feloldására, és ezért a növények elégtelen vízellátottsága gyakran gátolja az asszimilációt, a növények növekedését és ez jelentős termés csökkenéssel esetleg termés minőség romlással, de mindenképpen bevétel kieséssel jár. Az említett kutatások legfontosabb következtetése az, hogy az öntözésre olyan termőhelyre van leginkább szükség, ahol legkevesebb a csapadék, vagy ahol sok annak vesztesége, és ahol egyéb vízforrás nem áll a növények rendelkezésére. Az aszály, vagyis a vízhiány mértéke, gyakorisága és termés korlátozó hatása ennek megfelelően az öntözés szükségessége és hatása olyan termőhelyi, üzemi adottság, amit leginkább a következők határoznak meg : A csapadék mennyisége és eloszlása; a párolgási viszonyok ( sugárzó energia, szél, stb ) ; a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonsága és a termőréteg vastagsága; a talajvíz szintje, ingadozása, sótartalma ; a termesztett növények faja, fajtája ( gyökerezési mélysége, nedvesség iránti igénye, vagyis aszályérzékenysége, vízigénye, termelési értéke, stb. ) ; a földhasználat módja, az agrotechnika színvonala; az öntözés végrehajtásának szakszerűsége és munkaminősége. A kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok egybehangzóan bizonyítják, hogy a termésátlagokat egyre inkább a természetes vízellátottság differenciálja. A természetes vízellátottság azonban nem csupán a tenyészidőben lehulló csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ, hanem az előző időszak vízmérlegétől, a talaj induló hasznos vízkészletétől, a talajvízszint mélységétől és a növények vízigényének dinamikájától is. Ezért nem csoda, hogy a csapadék mennyisége és a termésátlagok közötti számszerű mennyiségi összefüggéseket ha sikerül is megállapítani, azok nem általánosíthatók, gyakorlati célra csak igen körültekintően használhatók. A csapadékellátottság kedvezőtlen alakulása illetve az aszály mértékének kifejezésére sokféle módszert használnak. Gyakorlati jelentőségük miatt érdemes többek között a Pálfai–féle aszályossági indexre; a Harnos–féle aszályossági függvényre,; a Petrasovits–féle agrohidropotenciálra, valamint a Dunai Varga féle vízháztartási modellre felhívni a figyelmet. Nem csak azért mert a címben említett összefüggések hazai kutatóiról van szó, hanem azért is mert hazai kísérleti adatokból születtek a képletek, ebből eredően a függvények hazai használhatósága messze megbízhatóbb, mint ha ilyet a nemzetközi irodalomból vennénk át. Itt kell említést tenni az Öntözési Kutató Intézetben megalkotott ÖKI – féle potenciális aszálykár, illetve öntözéshatás meghatározására szolgáló módszerről, amelyből „ Soilwat „ néven számítógépes szoftver készült, amely alapján sikerrel vezérlik többek között a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt közel 5000 ha nagyságú öntözőtelepének vízszétosztását. A modell célja és feladata a növények kedvező vízellátását biztosító öntözés előrejelzése, vezérlése, tervezése valamint a korábbi öntözések ellenőrzése. A modell alapja a növénnyel fedett talaj és a talajvíz vízháztartásának dinamikus szimulálása. A talajvíz fölötti talajrétegben 10 cm – es rétegekre bontva az induló állapot ismeretében minden réteg vízháztartását, vízkészletét és vízkészlet változását nyomon követi. Az egyes rétegeket mint egymás fölötti edényeket kezeli, melyek telítődése felülről lefelé rétegről rétegre halad, majd a talajvizet elérve annak szintje emelkedik. A kiürülés ( kiszáradás) viszont az egész gyökérzóna valamennyi rétegéből egy időben megy végbe és a gyökérzet növekedésével egyre mélyebb rétegekből. Akkor, ha a gyökérzet eléri a talajvíz kapilláris zónáját, a vízfelvétel onnan is megkezdődik, ami talajvíz süllyedésben nyilvánul meg. (A szoftvert az OTKA támogatásával az ÖKI munkatársai fejlesztették ki.) Folyamatos input igényként a napi és egy időszakra adott csapadék mennyisége, a hőmérséklet napi és egy időszakra szóló középértéke, a kiadott öntözővíz mennyisége egy egy öntözéskor, a növények vízigény tényezői és a gyökéraktivitási tényezők szintén 10 cm – ként értelmezve. Ezek az utóbbi tényezők publikált adatok. A talajra vonatkozó inputokat szintén 10 cm – ként kell megadni, így ismerni kell a természetes vízkapacitást, a pórus térfogatot, a holtvíztartalmat, a felvehető víztartalmat a vízmérleg számítás indításakor. További paramétereket is ismerni kell: a beáztatandó ( az öntözést vezérlő) talajréteg vastagságát és az öntözés kezdetét jelző telítettségi állapotot, továbbá az egyszerre kiadandó vízborítást. A modell napi léptékkel dolgozik, így bármely napon megtudhatók a pillanatnyi állapotok és a változások eddigi összegei, valamint előre futtatás esetén ezek várható értékei. A megjelenítés képernyőn és nyomtatón; táblázat és grafikon formájában lehetséges. Az outputok csoportosíthatók növényre, talajra, talajvízre és öntözésre vonatkozó jellemzőkre. A naponta megjeleníthető outputok : - a talaj felvehető nedvességkészlete az adott időpontban mm – ben és a Dv – hez való viszonylatában valamint a vízhiány, és az öntözés elkezdésére vonatkozó folyamatos figyelmeztetés A dekádonként megjeleníthető outputok : - a talaj vízháztartási állapota: - az öntözést vezérlő zónában összesen, a pillanatnyi gyökérzónában összesen, a modellezett talajrétegben, a gyökérzóna mélysége az adott időpontban, - a vízfogyás halmozott összege: - a talajvízből származó növényi vízfelhasználás halmozott összege, a talajvízbe leszivárgó vízmennyiség halmozott összege, a talajvízszint felszín alatti mélysége az adott időpontban. Dr. Lelkes János |
