Cikkek
Dr. Lelkes János / Idényvégi öntözési tennivalók
A 2002. év öntözési szempontból mozgalmas volt. A vegetációs időszak zömét hidrológiai oldalról a csapadék hiánya jellemezte, és rekordok dőltek meg az öntözési vízhasználatban, és a vízkivételi eszközök, valamint a vízszétosztó öntöző gépek sokat bírált kapacitás kihasználását kivételesen nem sok kritika érhette. A nyár második felében megérkeztek a várva várt esők, a természet mintha be akarta volna hozni lemaradását és bőségesen áztatta át a talajokat. Legtöbb helyen a 2002. évi termés szempontjából ennek túlzott jelentősége legfeljebb a száraz gazdálkodásra berendezkedett területen volt, ott is inkább a következő agronómiai év vízgazdálkodási megalapozása szempontjából. Az öntöző telepek szakszerű üzemeltetését a nyárvégi esőzések alig befolyásolják. Természetes, hogy a zárt termesztő berendezésekben, tehát az üvegházi és a fólia telepi növénytermesztés vízigényének kielégítésében a természetes csapadék mennyiségének és gyakoriságának nincsen jelentősége. Ezeken a helyeken változatlanul öntözni kell a nappalok rövidülése és a fényviszonyok, valamint a hő háztartásban beálló változások miatt az öntözés vezérlésének idomulnia kell a technológia egyéb elemeihez. Legtöbbször kevesebb vizet kell kiadagolni és ritkábban kell öntözni. A teljesen automatizált számítógépes vezérlésű öntöző rendszerekben ezt a beépített vezérlő programok tudják, és emberi beavatkozásra rendszerint nincs is szükség. A szabadföldi öntöző telepeken kissé eltérő az öntözés idény végi teendőinek a megítélése. A klasszikus árunövények és a takarmánynövények öntözését az esőzések szinte automatikusan leállították, mert arra már nincsen szükség. Itt a kialakuló természetes vízellátottság kielégíti a növényállományok ekkorra már csökkent élettani vízigényét. A talajok túlnedvesedése késleltetheti és gátolhatja a betakarítást, esetenként meghosszabbítja és vontatottá teheti az érési folyamatokat, valamint ronthatja egyes növényfajok betakarítás utáni tárolhatóságát. Az öntözés a vegetatív fejlődésnek kedvez elsősorban, ezért a termés mennyiségi és minőségi tulajdonságai erről az oldalról még mindig befolyásolhatók. Nem lebecsülendők az öntözésnek olyan hosszabb távon érvényesülő hatásai, amelyek az őszi talajmunkákban, a következő évi vízkészlet befolyásolásában mérhetők, lényegében a jövő termesztési technológiájának paraméter rendszerét befolyásolják. A fentiektől kissé eltérően kell az öntözést a kettős termesztés körülményei között és a nyár végi telepítések végrehajtásánál kezelni. Ezeken a területeken döntő jelentősége van a kelesztő öntözésnek. Ez annyiban különleges öntözés technológiai művelet, hogy a munkaminőség alapvető meghatározó tényező és öntözési kártétel veszélye nélkül semmilyen szakszerűtlenség nem engedhető meg. Sikeresen öntözni kizárólag kis átlagos cseppméretekkel jellemezhető és alacsony csapadékintenzitású esővel lehet. A kiadagolt vízborítás rendszerint nem kell hogy meghaladja a 20 millimétert. Ha ezeket a feltételeket a rendelkezésre álló technológia műszaki elemei nem tudják biztosítani, akkor a kelés egyenlőtlen, vontatott lesz a fellépő talajfelszíni kérgesedési jelenségek és a fellépő felszíni eróziós jelenségek miatt. A másodvetések napról napra csökkenő fény és hő hasznosítási, és tápanyag felvételi lehetőségeit nem szabad azzal is rontani, hogy pontatlanul és egyenlőtlenül adagoljuk ki az öntözővizet. Ezért különös jelentősége van a berendezések üzemi paramétereinek, de különösen a szórófejek műszaki felülvizsgálatának és a szélmentes üzemeltetési körülmények kiválasztásának. A nyár végi szabadföldi öntözés különös eseteit jelentik a gyümölcsös ültetvények és a támrendszeres technológiával termesztett kertészeti kultúrák. A különlegesség abban van, hogy az öntözés itt rendszerint tápoldatozással is kombinálva van, és öntözni most valójában a növényállományok tápanyag ellátása miatt szükséges. Az érési periódusban a gyümölcs érési sebességét, a beltartalmi, küllemi és tárolhatósági jellemzőit a felvett tápanyagok döntően határozzák meg. Ezek az élettani folyamatok attól is függenek, hogy makro- és mikroelem szempontjából milyen mennyiségű és összetételű anyagokat juttatunk a gyökérzónába, a szinte azonnal hasznosuló talaj rétegbe. A trágyázásnak ez a preciziós formája öntözéssel való kombinált technológia nélkül nehezen valósítható meg anyag takarékosan és a lemosódásból eredő környezeti kártétel veszélye nélkül. Amikor az öntözés tulajdonképpeni idényzáró periódusában vagyunk, mindig szem előtt kell tartani az idény végi teendőket és a téliesítés problémáit. A téliesítés hanyag végrehajtása közvetlenül és közvetve milliós károkat okozhat. Ahol motorok vannak, ott a rendszeres karbantartás elengedhetetlen művelet. A szükséges tennivalókat és azok ütemezését a megfelelő írásos utasítások tartalmazzák. A közeledő tél a mobil elemek hosszú tárolásának időszaka. Ekkor kell a vízadagolókat és a szórófejeket letisztítani és kijavítani és a csövekről leszerelni. Az eltömődések tisztítása és a fúvóka kopások ellenőrzése, a tömítések felülvizsgálata az elkövetkező idény szakszerű üzemének az alapja. Minden hordozható csövet, különösen az alumínium csöveket és idomokat a korrózió szempontjából is ellenőrizni kell.. Ez tiszta vizes átmosással, esetleg védőfestéssel jár. A mobil elemeket ha lehet fedett helyen kell tárolni. A tömlő jellegű elemeket teljesen vízteleníteni kell és fénytől védve kell elhelyezni a tároló térben. A gumi jellegű tömítéseket szintén sötét helyen és fagymentes körülmények közé kell tárolásra elhelyezni. Sérülésük esetére tartalékot kell képezni. A szabadban kint maradó elemeket vízteleníteni kell, mert a fagyveszély bekövetkeztével erre egyre rosszabb körülmények között kerül sor. Ennek elmaradása szintén veszélyezteti a következő öntözési idényt. A tápoldatos öntözés elemeinél a korrózióvédelem az átlagosnál különösebb figyelmet érdemel. Számos műtrágya és talajszennyeződés amellett hogy korrodálja a fémeket, mérgezési tüneteket képez a növényzet levelein. Amennyiben valaki a tápoldatozást úgy oldja meg, hogy a szivattyú szívó oldalát veszi igénybe, tudnia kell, hogy a fém fajták között a korróziós sorrend: horganyzott acél, foszforbronz, sárgaréz, alumínium, és a rozsdamentes acél. A rozsdamentes acéloknak különböző fokozatai vannak, amelyek viszonylag jó ellenállók. A mikroöntözésnél alkalmazott műanyagok szinte kizárják a korróziós kártételt, amennyiben még átmeneti időtartamra sem helyezünk el a rendszerbe fémből készült elemet. Bonyolultabb rendszereknél a téliesítés és a tavaszi beüzemelés helyes végrehajtása ott kezdődik, hogy át kell tanulmányozni, hogyan tervezték meg és hogyan működik a rendszer. Helytelen megvárni a víztelenítéssel a fő és mellékvezetékekben az első könnyebb fagyot. Ha ilyen eset bekövetkezik célszerűbb könnyű fagynál üzemeltetni. Ezt is célszerű az automatikára bízni. Ellenkező esetben a visszamaradó víz kitágul a fagy hatására és először a vékony csövek, a szelepek, az idomok és a vízadagolók ezt nem bírják megrepednek. A víztelenítést célszerű szaktanácsadók irányítására és szakcégekre bízni akik ezt garanciával elvégzik. Szarvas, 2002. augusztus dr Lelkes János 06 30 903 37 38 |
