Cikkek


Dr. Lelkes János / Beüzemelés előtti teendők az öntözésben

Mezőgazdasági vízgazdálkodási gondjaink Magyarországon rendre növekednek. Most éppen katasztrófa helyzettel felérő belvízről szólnak a tudósítások, ez azonban nem zárja ki, hogy néhány hónap múlva a rendszeresen visszatérő vízhiány keserítse meg a gazdák életét. Az állami és közcélú vízgazdálkodási feladatellátásokról elég hangos viták folynak, de a gyakorló mezőgazdaságnak csak a szakmai cselekvést célszerű szem előtt tartani. Most az öntöző idényre való felkészülésre kell összpontosítani. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv AKG célprogramjaiban vállalt kötelezettségek teljesítésénél, de ezen kívüli technológiáknál is felesleges kockázatot vállal, aki öntözési műszaki eszközeit nem veszi alapos felülvizsgálat alá, vagy az öntözés tudás oldalán nem gyűjti össze, és nem sajátítja el a kutatók és a szaktanácsadók kínálta ismereteket. Érdemes ezzel foglalkozni abból a megközelítésből is, hogy az AVOP pályázati rendszer erre ismét támogatási lehetőséget nyújt.

Helyzetkép:

1. A mezőgazdasági vízgazdálkodás a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese, mert a földtulajdon elaprózódása a tipikusan nagyüzemi használatra épült meliorációs beruházásokat működés képtelenné, használhatatlanná, és gazdátlanná tette. Az állami kezelésben maradt szolgáltató főművek műszaki létesítményei szenvedték a legkevesebb kárt. Ezek korábbi színvonalú fenntartását a korábbi vízhasználati kereslethez viszonyított csökkenés következtében előállott pénztelenség gátolja.
2. A társulatok kezelésében lévő üzemi szolgáltató művek: öntöző és belvíz csatornák, szivattyú telepek, műtárgyak gépfenntartására kevés tervszerűséget lehet felfedezni, mert ezen gazdasági társaságok megélhetésük kényszere miatt más tevékenységeket is művelnek. Ebből következően a gépek kizsarolása folyik, aszályos és belvizes helyzetekben kríziseket tapasztalhatunk.
3. Magánvállalkozások kezelésében lévő vízszolgáltató művek szerződéseiket csak kifogástalan műszaki állapotú gépekkel tudják teljesíteni, ezért ők a vízdíjakba be tudják építeni a szakszerű gépfenntartás költségeit is.
4. Azok az öntöző üzemek, amelyek az öntözés vízszolgáltatási és a vízszétosztási feladatait saját maguk végzik, több - kevesebb rendszerességgel elvégzik a legszükségesebb karbantartási műveleteket. Ehhez vagy a gyártó márkaszervizek vagy a kivitelezővel kötött külön megállapodások szerinti szakértelmet veszik igénybe.
5. Az öntözőgazdáknak a szivattyús gépegységek fenntartásának szervezésével van a legkevesebb problémájuk, hiszen az üzemelés a vízdíjak fizetésének alapja, és a szerviz szervezettsége és szakmai színvonala megegyezik más mezőgépeknél fennálló helyzettel.
6. Az öntözőtelepeket a vízszétosztó öntözőgépek szempontjából differenciáltabban kell kezelni. Hagyományos felületi öntözést a 2 – 4000 ha rizs területen kívül gyakorlatilag nem használnak. A hagyományos esőztető berendezések ( hordozható. vontatható, gördülő, forgókonzolos ) legfeljebb „ vésztartalék „ kapacitásként vannak jelen. A precíziós öntözés gépei ( csévélhető, lineár, center pivot, és a mikro öntözés ) adják a modern öntözéses gazdálkodás műszaki bázisát. Ezek gépfenntartási jellegű feladatait a tulajdonosok a forgalmazóval / beruházóval fennálló vevőgondozási megállapodások keretében végeztetik.
7. Számos külföldön elvégzett ellenőrző kísérlet bizonyítja, hogy szakmai hibák miatt a legjobbnak kikiáltott berendezés típussal is nagyon rossz munkaminőséget valósítanak meg. Ennek oka a gondatlan, vagy nem kellő szakértelemmel megvalósított öntözés.

Főbb megállapítások és javaslatok :
1. Az öntöző berendezések rendszerint semmilyen funkcionális és megbízhatósági vizsgálaton nem esnek át. Ilyen információt csak a forgalmazó szolgáltat. A szaktanácsadóknak agresszívebb munkába kellene kezdeni.
2. Megszűnt az öntözőgép vizsgálati igény és a vizsgálati lehetőség is, a korábbi MGI, ÖKI törekvéseket fel kell újítani. Erre alkalmas lehetne az a még teljesen el nem sorvasztott K+F kapacitás amelyet az MGI és a TSF hordoz.
3. Sajnálatos, hogy a tervezők, forgalmazók, beruházók, szaktanácsadók és üzemeltetők gyakorlatilag egymástól szakmailag függetlenül dolgoznak.
4. Az agrárpolitika szerves részévé kellene tenni az öntözés politikát és ennek mentén lehetne az előző pontban érdekelteket egységes feladatellátásra bírni.
5. A közelmúltban létrejött Magyar Öntözők Egyesület feladatai közé fel lehetne venni a munkaminőséget javító gépfenntartó tevékenység ösztönzését.
6. Nagyobb figyelmet kellene szentelni az ISO TC23/SC18 illetve hazai tagszervezete az MSZT szabványalkotó tevékenységére és eredményeinek hazai propagálására.
7. Általában több életet kellene bevinni ebbe a műszaki szakágazatba tanfolyamokkal, rendszeres szakmai minősítéssel, aminek jelenleg az állami tartózkodás az akadálya.

A tavaszi karbantartás néhány fontosabb területe


Ahol motorok vannak, ott a rendszeres karbantartás elengedhetetlen művelet. A szükséges tennivalókat és azok ütemezését a megfelelő írásos utasítások tartalmazzák.

A közeledő tavasz a mobil elemek hosszú tárolási időszakában előfordulhattak kártételek, amelyeket ellenőrizni kell. Ekkor kell a vízadagolókat és a szórófejeket letisztítani és kijavítani és a csövekről leszerelni. Az eltömődések tisztítása és a fúvóka kopások ellenőrzése, a tömítések felülvizsgálata az elkövetkező idény szakszerű üzemének az alapja.

Minden hordozható csövet, különösen az alumínium csöveket és idomokat a korrózió szempontjából is ellenőrizn9i kell.. Ez tiszta vizes átmosással, esetleg védőfestéssel jár. A mobil elemeket ha lehet fedett helyen kell tárolni.

A tápoldatos öntözés elemeinél a korrózióvédelem az átlagosnál különösebb figyelmet érdemel.
Számos műtrágya és talajszennyeződés amellett hogy korrodálja a fémeket, mérgezési tüneteket képez a növényzet levelein. Amennyiben valaki a tápoldatozást úgy oldja meg, hogy a szivattyú szívó oldalát veszi igénybe, tudnia kell, hogy a fém fajták között a korróziós sorrend: horganyzott acél, foszforbronz, sárgaréz, alumínium,és rozsdamentes acél. A Rozsdamentes acéloknak különböző fokozatai vannak, amelyek amelyek viszonylag jó ellenállók. A mikroöntözésnél alkalmazott műanyagok szinte kizárják a korróziós kártételt, amennyiben még átmeneti időtartamra sem helyezünk el fémből készült elemet. A védelem mindig a helyes ( lehetőleg semleges ) törzsoldat előállítással kezdődik. Minimalizálni kell a tápoldatok rendszerben tartózkodásának időtartamát. Gondoskodni kell a tápoldatozást követő tiszta vizes öntözés öblítő hatásáról.

A tömlő jellegű elemeket teljesen vízteleníteni kell és fénytől védve kell elhelyezni a tároló térben. A gumi jellegű tömítéseket szintén sötét helyen és fagymentes körülmények közé kell tárolásra elhelyezni. Sérülésük esetére tartalékot kell képezni.

A kint maradó elemeket vízteleníteni kell, mert a fagyveszély bekövetkeztével erre egyre rosszabb körülmények között kerül sor. Ennek elmaradása szintén veszélyezteti a következő öntözési idényt.

A téliesítés hanyag végrehajtása közvetlenül és közvetve milliós károkat okozhat. Bonyolultabb rendszereknél a helyes végrehajtása ott kezdődik. Hogyan tervezték, és hogyan működik. Helytelen megvárni a víztelenítéssel a fő és mellékvezetékekben ilyen olyan módon az első könnyebb fagyot. Ha ilyen eset bekövetkezik célszerűbb könnyű fagynál üzemeltetni. Ezt is célszerű az automatikára bízni. Ellenkező esetben a visszamaradó víz kitágul a fagy hatására és először a vékony csövek, a szelepek, az idomok és a vízadagolók ezt nem bírják megrepednek.

A víztelenítést célszerű szakcégekre bízni akik ezt garanciával elvégzik. Módszereik az egyszerű gravitációs leeresztés mellet a kompresszoros kifúvatás, és a leszívásos vákuumos módszerek kombinációja. Ezeket ismétlik. Konzultálni kell a gyártóval.



Szarvas, 2003. március 17. Lelkes János
06 30 903 37 38