Cikkek


Dr. Lelkes János / A tápoldatos öntözés

A modern öntözőrendszerek fő részei sokféle elemből tevődnek össze, amelyeket a világon sok gyártó egymástól eltérő formában és különböző feladat kombinációkra alkalmas kivitelben ajánl a felhasználóknak. Ennek megfelelően alakultak ki a csévélhető, lineár vagy mikro öntöző rendszerek. A vízszétosztó szerkezetek alapján beszélhetünk szórófej családról, szűrő-, szelep-, cső- és csőidom-, nyomásszabályzó-, vagy mérőeszköz-családról. Összességében a több ezer féle elem között még a gyártmánykatalógusok segítségével is nehéz tájékozódni, ha az öntözőrendszer felépítését, működését valaki nem látja át pontosan és az elemek feladata nem elég világos. Tovább bonyolítja az áttekinthetőséget az un. vegyszer adagolásos, leggyakrabban tápoldatos öntözési technológia megjelenése és egyre szélesebb körű alkalmazása. A tápoldatozó-vegyszeradagoló technika sok pótlólagos elem beszerzését teszi szükségessé. Ilyenek a vegyszertartályok, adagolók, különleges szelepek, szűrők, áramlás- és nyomásszabályzók, valamint a folyadékmérő és más biztonsági eszközök.
A tápoldatos öntözés az utóbbi évtizedekben terjedt el szélesebb körben. Nem szabad azonban elfelejteni hogy tágabb értelemben a Nílus völgyi mezőgazdaság már az ókorban használta, az azték kultúra is tudatosan alkalmazta az újkori rizstermesztéshez hasonló módszereket. Napjainkban a talaj nélküli zöldség termesztés nem képzelhető el tápoldatozás nélkül, és a modern gyümölcsösök telepítése sem nélkülözheti a tápoldatos öntözést.
Ebbe a technológiai körbe egyaránt beleértendők a talajra, a talajba és a lombozatra kiadagolandó szerek. Figyelembe kell venni, hogy vegyszer csak oda kerül, ahova az öntözővíz eljuttatja. Ezért a barázdás és a csepegtető öntözéssel csak ott sikeres a művelet, ahol a talaj is részt vesz a szétosztásban. A legtöbb műtrágya, sok gyomirtó, néhány gombaölő és rovarölő szer esetében ez teljesül is. Csak az esőztető módszer alkalmas egyaránt a talajra és a levélzetre ható anyagok szétosztására. Ezek közül gyakorlatilag minden kiváló egyenletességű technikai megoldás szóba jöhet, és ezen a CU = 85 % vagy annál jobb egyenletességet értjük. Különösen alkalmasak erre a járva üzemelő öntözőgépek, amelyeknél a mozgás javítja a fixen üzemelő szórófejek kötési hibáit és elsimítja az esetleges vízborítás hiányokat és csúcsokat.
A legegyszerűbb technikai megoldás a vegyszer adagolásnál az oldó tartályos rendszer. A vízforrás és a tábla ellátó hálózat közé illesztett tartályból az öntözővíz kipréseli vagy kiszívja az ott elhelyezett anyagot. Ennek a rendszernek a használata csak alárendeltebb célokra ajánlható. Szélesebb körben alkalmazhatók a térfogati adagolású injektorok, amelyeket a tápanyagot tartalmazó törzsoldat tartály és az öntözővíz vezeték közé kell iktatni. Ez a folyamatos üzemű és arányos adagolás a legésszerűbb és leginkább szakszerű változat a technológiai lehetőségek között. A kezelés egyszerű és kisebb a veszélye annak, hogy a tápoldat a tábla egyes részeire koncentrálódjon és az üzem megszakadása esetén kisebbek az esetleges káros következmények.


A tápoldatos öntözés nagy odafigyelést, biztos szakértelmet és üzembiztos technikai felszerelést tételez fel. Ezért itt különösen célszerű a hiteles szaktanácsadók szolgáltatásainak igénybevétele. Biztonsági okokból fontos a vegyszeres öntözés egységeinek a karbantartása, beleértve az injektor és a vegyszerek környezetét. Hanyag beszerelés elősegíti a rossz működést, amely növeli mind a kezelő mind pedig a környezet sérülésének kockázatát. A helyes beszereléssel, a csepegéseket és szivárgásokat könnyű azonosítani és javítani.
A megfelelő ruházat, a szem védelme és kesztyű viselése szükséges ha kézzel végezzük a vegyszer keverését. Mindig egy kevés mintát próbáljunk azzal a néhány koncentrációval, amelyet az injektálásnál használni akarunk. A vegyszerek összekeverése helytelen és körültekintő előkészítés nélkül veszélyes művelet. Például mindig a savat adjuk a vízhez, nem pedig a vizet a savhoz.
Egyes rendszereknél több injektorra van szükség, mert a különböző beinjektálási mennyiség a különböző kemikáliáknál ezt szükségessé teszi. A külföldi gyakorlatban a gyomirtók, rovarirtók nagyon kis mennyiségben kerülnek beinjektálásra, gyakran a műtrágya mennyiség kevesebb mint 10%-ával. Általában szabály, hogy a műtrágyákat az öntözővízbe 0.1%-os töménységben kell beinjektálni. Például ha az öntözőszivattyú 1000 liter/perc vízszállítású, a műtrágya injektort 1 liter/perc szállításra kell beállítani.
A tápoldatozási technológia különösen érzékeny a víz minőségére. Azt rendszerint kezelni kell de szűrni mindenképpen szükséges. Vannak érvek a szűrő előtti és utáni beinjektálásra egyaránt. Legfőbb ok a tápoldat szűrő elé történő beadagolásához, hogy a bejutó szennyeződéseket vagy a közvetlen vegyszer kicsapódást, ami a vegyszer beinjektálásából származik, a szűrő visszatartja megvédve ezáltal az öntözőrendszert az eltömődéstől..
Néhány injektáló egységnek van elektronikus visszajelző rendszere. Az ellenőrzött jellemzőként mutatja az elektromos konduktivitást (EC) és a savasság állapotát ( pH) és számítógéppel vezérelt automatika az öntözőrendszer injektálási pontjánál az injektálási fokot mindig állandó értéken tartja. A vízzel működtetett tápoldat szivattyúknál, a beépített mennyiség korlátozókkal a szivattyú vízellátását behatárolhatjuk. Beállítás az előírt vízmennyiségre történik és egy szelep a hajtóvizet lezárja, ha az előírt tápoldat mennyiséget kiadtuk. Mivel a legtöbb tápoldat szivattyú közvetlenül a hajtóvíz arányában injektálja be a kemikáliákat, könnyű kiszámolni, mennyi műtrtágya szükséges a berendezéshez.
Az öntözés közben kiadott vegyi anyagok mennyiségének üzem közbeni változása egy technológiai veszélyforrás, amit kikerülhetünk ha óvatosak vagyunk.
Időszakosan vagy időtartamra vonatkozóan szükség esetén elrendelhető negyed vagy fél mennyiség, a berendezés vagy a kezelő hibája miatt előfordulhat durva túladagolás, ami a termést tönkre teheti.
Ne feledjük el, hogy ha különböző mennyiséget akarunk műtrágyából kijuttatni ugyanazzal a felszereléssel és beállítással, a nyomás változtatással a beinjektált mennyiség is változik. Nem szabad a környezet szennyezését ezzel sem kockáztatni.

Szarvas 2003 április, 17. dr Lelkes János / 30 903 37 38