Cikkek
Dr. Lelkes János / Szakszerű öntözéstechnikai módszerek a növényházakban
A növényházak uralkodó öntözési módszere az általánosan értelmezett mikro öntözés, illetve ezen belül valamilyen helyre adaptált, a kereskedelemben kapható rendkívül sokféle vízadagoló elemből összeállítható kombináció, a konkrét öntöző berendezés. A sokféleség nem csak a termesztési célok és termesztés technológiák sokféleségére utal, hanem az öntözés technikai ipar élénkségét is jellemzi. A termelők felismerték és hamar elfogadták ennek az öntözési megoldásnak minden előnyét és kedvező vonatkozását, és tudomásul vették a beruházással együtt járó borsos számlákat is. Egyre kevesebb helyen lehet találkozni az extenzív módszerekre jellemző hagyományos szórófejes, vagy tömlős vízpótlással. A mikro öntözés minden eleme szigorú nemzetközi szabványok ( ISO ) előírásai szerint gyártódik. A tervezők és a kivitelezők a megbízói piac szelektáló hatása miatt szintén szigorú ellenőrzés alatt dolgoznak. Mi lehet mégis a különbség növényházi öntözőtelepek egyike, másika között, miért ítélik azokat jónak – rossznak ; megbízhatónak – kiszámíthatatlannak ; korszerűnek – elavultnak? Ezek az ítéletek a legtöbbször nem önmagát a technikai megoldást illetik jogosan, hanem az öntözővíz minőségét, esetleg a víz minőségéért felelős eszközök minőségét, vagy üzemeltetésük szakszerűségét. Nem kétséges, hogy vannak különbségek a csepegtetők, a mikro szórófejek, csövek, szerelvények, tápoldatozók, műszerek, öntözés vezérlő computerek műszaki megbízhatósági paraméterei között, és ezek a különbségek kihatnak az öntözési módszerek korszerűségére. A különbségek oka más. Ebben a szakmában mindenkinek egyet kell érteni abban, hogy olyan szakszerű az öntözés amilyen tiszta a víz, illetve amennyire a víz minősége engedi vagy a vízkezelő eszköz rendszer azt engedi korszerűnek lenni. Tökéletes öntözővízzel minden mikro öntözési rendszer tökéletesen működik. Nem véletlen, hogy minden tervező és kivitelező első kérdése az öntözővíz összetételére vonatkozik. A vizeket a számtalan sokféleségű fizikai, kémiai és biológiai szennyezettségük alapján osztályokba sorolják. A rendelkezésre álló víz kezelésére, tisztítására fizikai és kémiai módszerek közül lehet választani. Ezek beszerzése, beépítése és üzemeltetése költséges és nagy figyelmet és szaktudást igénylő rész az öntözési technológián belül, gyakran az a kertész jár jól aki a víz kezeléséhez vagy az öntöző rendszer regenerálásához gyakorlott szakértő közreműködését veszi igénybe. A fizikai víztisztítás eszközei a szűrők. Ezek az öntöző rendszer központi helyre szerelt eszköz rendszere is. Az öntözési technológia egyik legkényesebb eleme a szűrés, amiről az irodalom bőségesen foglalkozik. Ezekből merítve a gyakorlati szűrésre, tehát az öntözési módszer korszerűségét befolyásoló döntéshez célszerű az alábbi lépéseket figyelembe venni: 1. Milyen típusú a nyers öntözővíz szennyezettsége? A vízforrás fizikai vizsgálata kimutatja, hogy van e homok, vagy lebegő iszap, ami miatt a víz rendszerint zavaros és üledékes. A vegyvizsgálat kimutatja a keménységet, a vas, a réz illetve a kloridok jelenlétét és az algásodásra illetve a baktériumos telepek képződésére mutató hajlamot. Figyelemmel kell lenni a víz mintavétel szezonális idejére, mert a szennyezettség rendszerint változik a különböző évszakokban. 2. Tudni kell, hogy mennyi és milyen méretű szennyeződéseket kell kiszűrni. Általános szabály, hogy a csepegtetők kifolyónyílása egy tizedének megfelelő méretű szemcséket már ki kell választani és nem szabad az öntöző rendszerbe engedni. 3. Ismerni kell a szűrők működési módját és szerkezeti felépítését. Mindegyik vízadagolási rendszer sajátos szűrőtípust, méretet illetve üzemeltetési módszert kíván. Amennyire zavaró a nem kellő szűrés annyira kellemetlen hatásokkal jár a túlszűrés is. Ismerni kell az adott vízminőségnél a különböző szűrőtípusok viselkedését. 4. Leggyakoribb megoldások a szűrőházba helyezett hálók, amelyek adott méretű részecskénél nagyobbat nem engednek át, és amelyek rendszeres szűrő tisztítással eltávolíthatók a rendszerből. Ezek kevés vízzel visszamosathatók, kis szerelési teret igényelnek, beruházás igényük a legkisebb. Hátrányuk a kézi tisztítás követelménye és a szerves szennyeződésekkel szembeni gyengébb hatékonyságuk. 5. A homokszűrők a centrifugális erőhatás elvén külön gyűjtik a lebegő szilárd hordalékot., amit rendszeresen ki kell engedni a szűrőházból. Ezek mosatása jól automatizálható, gyakran előszűrőként építik be, de szintén nem alkalmasak a finom lebegő és a szerves eredetű anyagok kiválasztására. 6. A betétes szűrők homok, vagy kavics rétegen keresztül kényszerítik keresztül a vizet. A betét anyag szemcsemérete függ szükséges szűrési finomságtól. Ezek a szerkezetek hatásosak az algák és a lebegő anyagok kiválasztására, azonban drágábbak és a visszamosatáshoz jelentős vízmennyiségre van szükség. 7. A réselt lamellás szűrők átmenetet képeznek a háló betétes és a közeg betétes szűrők között. Többféle szennyeződés ellen is hatásosak, kis méretei és tömegük előnyös a szerelésnél, de csak a kevéssé szennyezett vizekhez ajánlhatók. 8. Célszerű a különböző szerkezeteket kombinálni, mert minden típusú szennyeződére alkalmazható szűrő nem létezik. Gyakori a homokfogó centrifugál szűrő és a homok betétes megoldás kombinációja. Gyakran harmadik fokozatként a lamellás szűrőt is ajánlják. 9. A szűrők a víz áramlása útjában a névleges szűrő mérettől és a betétek finomságától függő nyomás veszteséget okoznak. Ennek névleges értéke a vízáramtól függően 1 bar, amiből következik, hogy a szűrés energia igénye jelentős. Különbség van a gyári újonnan szerelt, a visszamosatott és a szennyezett szűrő nyomás igénye között. A nyomás esés alapján születik a döntés a szűrő tisztítás időpontjáról és gyakoriságáról, ami takarékosabb üzemeltetést jelent, mint ha ennek vezérlése üzemidő szerint történne. 10. A szűrők hatékonysága és élettartama függ a kezelésüktől, karbantartásuktól, amelyekre vonatkozó szabályokat meg kell tanulni és alkalmazni kell. A kezelőkön múlik, hogy a szűrési és tisztítási ciklusok hogyan kövessék egymást, kell e duplán szerelni a szűrő rendszert azért, hogy a visszamosatás periódusában is legyen öntöző víz szolgáltatás. Ismerni kell a mozgó elemek karbantartási igényét. A lamellák sokszori tisztítás után kopnak és romlik szűrőképességük. Idővel bekövetkezik a közegszűrők visszafordíthatatlan eltömődése is, amikor a teljes betétet cserélni kell és a szűrő házat új töltettel kell ellátni. A szűrők az öntözővizek fizikai kezelését végzik, amire akkor is szükség van ha a technológiai folyamatba kémiai eljárásokat is iktatnak, hiszen a kémiai kezelés szilárd csapadék képződéssel jár. A szűrő visszamosatása, öblítése az idegen anyagok rendszerből való eltávolítását jelenti és ez a folyamat döntő kihatással van egy berendezés korszerűségére. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az a termelő akinek jó a vize, mert neki biztosan nincsenek az öntöző rendszer korszerűségével kapcsolatosan gondjai. A szivattyúk méretezésénél gyakran elhanyagolják, hogy a szűrés többlet nyomást és többlet vízmennyiséget kíván. A zavartalan üzemeltetésnél automatizált szűrőtelepek alkalmazásánál 20 % - al nagyobb szivattyú teljesítmény szükséglettel is számolni kell. Dr Lelkes János tudományos tanácsadó ( 06 30 903 37 38 ) |
