Cikkek
Dr. Lelkes János / A mikroöntözés elemei
A nemzeti vidékfejlesztési terv ( NVT ) legtöbb intézkedése különösen nagy hangsúlyt fektet a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat követelményeire. Ez a körülmény a növénytermesztési táblákon (parcellákon) végrehajtott öntözési technológiákra is kihatással van. Egyéb öntözéses gazdálkodási esetekben is nagy figyelmet kell fordítani a vízszétosztás minőségére, azonban az EU támogatások megjelenéséig az öntözés minőségi felületességei „legfeljebb” a talajok termékenységének romlásából és az elmaradt gazdasági eredményből voltak érzékelhetők és lemérhetők. Az NVT által érintett területeken az öntözés minőségét ennél szigorúbban kell venni, mert az igényelhető/elnyerhető mezőgazdasági támogatások mértéke is ezen agrotechnikai elem függvénye. A különböző vízszétosztási megoldások közül a mikroöntözés választása jár a legkisebb munkaminőségi kockázattal, ami tovább erősíti ennek a módszernek a többiekkel szembeni műszaki előnyét. Ritka kivételektől eltekintve a mikro módszerekkel végrehajtott öntözéseket zárt vezetékes, nyomás alatt álló rendszerekből oldják meg, amelynek működtetését a növényállományokhoz vezetendő víz helye és mennyisége szabja meg. Ezek a területek olyan helyen találhatók, ahol általában konfliktus van az öntözött területek növelése és a vízkészletek szűkössége között. Ennek feloldására születnek újabb és újabb mikro technikai megoldások. A klasszikus felületi módszereket ebben a technika fejlődési folyamatban már régebben kicserélték esőztető szórófejes öntözésre, és jelenleg ezen szórófejek kisebb térfogatáramú mikro öntözésre való kiváltása figyelhető meg. Ezen fejlődési fokozatok minden esetben vízkészlet megtakarításhoz, energia felhasználás csökkenéshez vezetnek. A megtakarítások az öntözés hatékonyságának és a hatékonyság fokozódása miatt állnak elő, úgy hogy csökkentik a felszíni elfolyást, a mélybeszivárgást és a légtérben való szélelsodrást és párolgást ami által a környezetet kímélik. A legmodernebb módszerek nem a felületet, nem a talajt, hanem a növényt öntözik. Az újabb és modernebb technikára való átállás a rendelkezésre álló pénzügyi keretektől és az üzemeltetéshez szükséges ráfordításoktól függ. A vízfelhasználás hatékonyságának növelése új technika alkalmazásával általában felveti az alábbi kérdéseket: - Az öntözés lokalizálható és célzott legyen és a szél ne fújja el a vizet egy öntözni kívánt növény egyedektől egészen más nem kívánatos helyre, pl. ahol közlekednek, vagy a szomszéd parcellára. - Meredekebb lejtőn a hagyományos esőszerű öntözés már a legrövidebb idő alatt vízelmosást, talajelsodrást okozhat, ami kárt eredményezhet ott is ahova vizet ( elmosott talajt, tápanyagokat ) egyáltalán nem szántunk. Minden tervezés lényege, hogy egy biztosan tartható rendszernyomáson egy meghatározott és szükséges térfogatáram fenntartható legyen, és ehhez válogatják a fúvóka méreteket, olyanokat, amelyeknél még nem okoz eltömődést az öntözővízben jelen lévő szennyeződés. Ha egy korábban nagyobb térfogatáramra készült hálózatra egy rekonstrukció során a mikroöntözés elemeit kívánják beépíteni a víztakarékosság érdekében, akkor az alábbiakra kell figyelemmel lenni: - A meglévő elemeket kisebb névleges térfogatáramú elemek váltják fel, ezért a csőhálózatban nagyobb valószínűséggel lehetnek pangó vizes szakaszok. - A korábbi üzemi nyomás miatt nyomásszabályzókat kell beiktatni. - A vízforrás által meghatározott vízminőséghez méretezett szűrőt, vagy szűrőtelepet kell beépíteni, amire esetleg korábban nem volt szükség. - A növényállomány fajtája és méretei határozzák meg a szükséges mikroszórófej, vagy csepegtetőelem darab számot és a heti vízszükségletet, aminek összhangban kell lennie az adott talaj vízbefogadó képességével és a növényállományok vízfogyasztásával. A különböző vízadagoló elem gyártók igen sokféle terméke között az eligazodást az alábbi ajánlások segítik: - Tenyész edényekbe, konténerekbe a mikro szórófejeket nem ajánlják, a csepegtetők közül m2- ként 1-2 db a megfelelő. - Az évelők és a sűrűsorú talajtakaró növényzet öntözésére a csepegtetőket nem ajánlják, a mikro szórófejeket a szórási sugár kb. 40-50 %-át kitevő kötéstávolsággal kell telepíteni. - Fák és bogyós ültetvények esetében a lombkorona mérete a meghatározó. Három méteres átmérő alatt max. 3-4 db mikro szórófej, vagy 2-4 db csepegtető vízadagoló és e méret felett 4-6 db mikro szórófej, vagy csepegtetőtest elhelyezést szokás ajánlani. A mikroöntöző rendszerek fő részei sokféle elemet foglalnak magukba, amelyeket a világon sok gyártó egymástól eltérő formában és különböző feladatkombinációkra alkalmas kivitelben ajánl a felhasználóknak. Gyakori az elemek gyártmánycsalád-szerű megjelenése, ha azonos funkcióra különböző méretű elemekből lehet választani. Ennek megfelelően beszélhetünk szórófej családról, szűrő-, szelep-, cső- és csőidom-, nyomásszabályzó-, vagy mérőeszköz-családról. Különösen a tervezők és forgalmazók rendszerben szeretnek értékesítési ajánlatot tenni és ezt a teljes öntöző rendszerre, vagy csak a főbb részekre, mint részegységre vonatkoztatják. Összességében a több ezerféle elem között még a gyártmánykatalógusok segítségével is nehéz tájékozódni, ha az öntözőrendszer felépítését, működését valaki nem látja át pontosan és az elemek feladata nem elég világos. Az elemeknek az elvárt hosszú élettartam miatt napsugárzásnak és korróziónak egyaránt ellenálló anyagokból kell készülniük. Követelmény a magas megbízhatóság, hiszen esetenként hosszú ideig felügyelet nélkül kell üzemelniük és az esetleges meghibásodások rendszerint elárasztással, vagy elsodrással járó környezeti kártételhez vezetnek. A tápoldatozási technológia ezt még a talaj, vagy a vizek szennyezésének veszélyével is fokozza. Az is természetes, hogy az olcsóbb beépíthetőségű, vagy az egyszerű cserélhetőségű elemeket a vásárlók előnyben részesítik. Számolni kell azzal, hogy mégis meghibásodik valami, ezért lehetőleg egyszerű legyen a hibafeltárás, ne igényeljen bonyolult eszközöket a javítás és az lehetőleg az átlagember képességeinél és lehetőségeinél ne igényeljen többet. Ha a rendszeren belül valamit, például automatikát, vagy elzáró szerkezetet kell működtetni, az lehetőleg ne igényeljen különleges energiaformát, előnyös, ha a jelenlévő vízenergia ezt a kérdést megoldja. Nem lebecsülendő előny, ha a modulrendszer elveit követve a jövőbeni bővítés lehetséges akár az újabb tájelemek bevonásában, akár új növényállományra való áttérésben gondolkodunk. Fontos követelmény, hogy a technikai részletek rejtve legyenek és ne zavarják a látképi élményt. Az egyes elemek működtetésének távirányíthatósága, programozhatósága és működési állapot ellenőrizhetősége nélkül a térhatárolók, a tereptárgyak, vagy a növényzet takarása miatt nem lehet áttekinthető a rendszer. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szűrő kiválasztása, beépítése és rendszeres karbantartása mennyire fontos követelmény. A 150 mesh méretű szűrő kiszűri a 105 mikronos és annál nagyobb részecskéket. Miután a kisebb fúvókaméret eltömődési kockázata nagyobb, célszerű olyan üzemmenetet választani, ahol egy nagyobb névleges térfogatáramú vízadagoló működik rövidebb ideig, mint ugyanolyan vízadag elérésére egy kisebb vízhozamú adagoló elem, vagy csepegtetőtest hosszabb üzemidővel. Néhány csepegtetőtest típus mosható a névleges térfogatárama 2-3-szorosával. Meg kell győződni arról, hogy a kialakított csőhálózat képes e egyáltalán átbocsátani ezt a nagyobb mosóvíz mennyiséget. Alulméretezett csőrendszerekben a mosóhatás ( de az öntözés ) is egyenlőtlen lesz. Az öntözőrendszer elemeinek karbantartási igénye a használat mértékétől függ. Ha sok felszíni cső, mikrocső van a területen, akkor mind a kézi gereblyézés, kapálás műveletét, mind a gépi műveleteket akadályozza és nagy a mechanikai sérülés veszélye. A csöveket és szűrőket hetenként illik átmosni és havonta meg kell nézni a toldó, elzáró elemek csatlakozásainak épségét, ellenőrizni kell a vízsugarak szabályos voltát, irányát és helyét, a csepegtetés nedvességfoltját, valamint a rendszer általános működőképességét. Az éves felülvizsgálat során, célszerűen a tavaszi üzembe helyezésnél az egyes szakaszok nyomáspróbáiból, a vízáramainak ellenőrzéséből, a komplett rendszer elemeinek meglétéről és működőképességük felőli meggyőződésből álló felülvizsgálatot kell tartani. Szarvas, 2006. április 17. dr Lelkes János, tudományos tanácsadó 30 903 37 38 |
