Cikkek


Dr. Lelkes János / Öntözési módok a szőlőben

A szőlőfajták közül elsősorban a csemegeszőlők öntözésére kell gondolni, amelyeknél az öntözés nem csak a mennyiség növelése, hanem a minőség javítása szempontjából is előnyös. A borszőlő fajták közül az asztali tömegbort adó fajták öntözése lehet gazdaságos, mivel ezeknél a termés mennyiségét öntözéssel lényegesen meg lehet növelni a minőség jelentős csökkenése nélkül. A szőlő öntözése nem kizárólag növényélettani, illetve agrotechnikai kérdés. Az egyes régiók korlátozhatják a szőlő öntözését, és csak a rendkívüli aszályok idején engedélyezik, akkor is főleg a következő év terméskárosodásának elkerülése miatt.

A tenyészidő folyamán a tőkék vízszükséglete folyamatosan növekszik, kezdetben a levélfelület növekedésével arányosan. A kezdeti fejlődési szakaszban a fellépő vízhiány azért káros, mert ennek következtében a levelek kisebbek maradnak, ami a teljes tenyészidőre vonatkoztatva is csökkenti az asszimilációs felületet. A szőlő rügyfakadástól virágzásig teljes évi vízszükségletének csupán 2-3 %-át használja fel. A virágzás kezdetétől a bogyóképződés kezdetéig ( 10-12 nap ) a vízfogyasztás rohamosan növekszik és a vízszükséglet 10-11%-át is elérheti. Ez egy kritikus időszak, mert a vízhiány a pollen kiszáradásához vezet, és a virágokat a növény elrúgja. A vízszükséglet kb. 40 %-a a bogyónövekedés szakaszában használódik fel. Ha ekkor vízhiány van, akkor nem megfelelő a bogyók sejtjeinek tágulása és a bogyók aprók maradnak még az érés is lelassul. A szőlő fejlődésének utolsó szakaszában, a bogyók érésének kezdetétől a befejezéséig a vízszükségletének kb. 45 százalékát igényli. A vízigény a bogyók puhulásának idején tetőzik. Az érés idején fellépő vízhiány lelassítja a glicidek képződését, gátolja a tőke fejlődését, csökkenti a termést és rontja annak minőségét. Öntözéssel egy átlagos évben – főleg ha bogyópuhulás idején szárazság uralkodik, a cukortartalom 2-3,5-al növekszik és mérsékelten ( 1,5 % ) emelkedik a savtartalom is.

Az öntözés abból a szempontból is előnyös lehet, hogy folyamatos vízellátással mérsékelhető vagy elkerülhető a bogyók felrepedése, ami a szárazságot követő csapadékos periódusban szokott bekövetkezni. Az öntözésre való berendezkedésnél arra is gondolni kell, hogy az öntöző berendezések nem csak a vízszétosztás, de a tápanyag szétosztás modern eszközei is. A szőlő tápanyagellátását a vizes oldatokkal a növény igényeinek megfelelő ütemezésben lehet elvégezni, amit valójában az öntözőeszközökön kívül más műszaki eszközökkel ilyen szabályozottan nem is lehet végrehajtani.
A szőlő mélyen gyökerező növény, emiatt a talajnak nagy szerepe lehet a növényállomány vízellátásában, a vízellátottság kiegyenlítésében, a téli csapadék hasznosításában, amit számításba kell venni az öntöző vízigény meghatározásánál. Mivel azonban a szőlő vízigénye az évi csapadékot is meghaladja, ezért a vízpótlásra a száraz régiókban gyakran szükség van. Az öntözésre a mikroöntözés, azon belül is főleg a csepegtető berendezések és módszerek felelnek meg a legjobban, de más öntözési módok is alkalmazhatók. Ez utóbbiak között kell megemlíteni a felületi módszereket, amelyeknél fennáll a vízpazarlás minden káros hatása, valamint az esőszerű öntözés, amely elsősorban növény egészségügyi következményekkel jár.

A szőlő ültetvények közös jellemzője a ritka térállás és a talajfelszín nagy részének fedetlensége. Emiatt az öntözéssel pótlandó víz mennyisége az öntözési módtól jobban függ, mint a szántóföldi növényeknél. Csepegtető öntözéssel például 40% körüli vízmennyiség is megtakarítható az esőszerű öntözéshez képest. Ennek fele az elosztás közbeni párolgási veszteség elmaradásának, negyede a nem árnyékolt felület szárazon hagyásából adódó párolgás csökkenésnek, negyede pedig a vízelosztás területi egyenletességének tudható be. A közölt táblázatban szereplő szőlő öntözővíz igény elsősorban az esőszerű öntözésre vonatkozik ( Szalóki S. cit. in Lelkes J.- Ligetvári F.: Öntözés a kisgazdaságokban ) A csepegtető öntözésnél tehát a táblázatban szereplő értékekhez képest átlagban 20 százalékkal kevesebb vízre van szükség.

Körzet május június július augusztus összesen
I 0 24 60 50 134
II 0 10 40 30 80
III 0 0 30 20 50
IV 0 0 20 10 30

I 35 50 70 70 225
II 30 40 60 60 190
III 20 30 50 50 150
IV 10 15 40 40 105

Az öntözési körzeteket a fenti irodalom definiálja, melyben az I. körzet az Alföld, a II. és III. körzet az ezt övező földrajzi sáv, és a IV. körzet a Nyugat Dunántúlt foglalja magába. A táblázat felső számcsoportja az átlagos, az alsó számcsoportja a 20 % - os gyakoriságú száraz évekre ad mm-ben kifejezett öntözővíz igényt. A közölt adatok tájékoztató jellegűek. A pontosabb számítás a helyi adottságok alapján lehetséges modellezéssel, méréssel vagy egyszerű számítással. Az öntözéssel kiadandó vízmennyiséget az adott viszonyokra egyszerűen úgy számítjuk ki, hogy a napi középhőmérsékletet beszorozzuk áprilisban 0,1; májusban 0,13; június-augusztusban 0,15-el, a kapott értékeket összegezzük és levonjuk belőle az időközben lehullott csapadékot. Az így számolt öntözővíz igényt április és májusban csak akkor szükséges kiadni, ha az meghaladja a 30 mm-t, egyébként célszerű a júniusival összevonva pótolni, vagy ha még akkor sem sok a hiány, akkor még később kell elkezdeni az öntözést, mert a talajok előző időszakból betárolt víztartalma rendelkezésre áll. Július elejétől célszerű kiegyenlíteni a halmozott különbségeket.

Mikroöntözésnél a hiányzó vízmennyiséget több alkalommal, kisebb adagokban kell kiadni, míg esőszerű öntözésnél 30-40mm legyen az egy alkalommal kiadagolt öntözővíz mennyiség. Kellően nedves talaj esetében frissítő öntözést nem javasolunk, mert a fentebb említett növény egészségügyi következmények miatt több lehet a kár, mint a haszon. Az irodalom megemlíti az aszúsító öntözést, amelynél esőszerű öntözési módszerre kell gondolni. Ezt az agrotechnikai eljárást minden esetben a helyi ökológiai viszonyok illetve agrotechnikai tradíciók határozzák meg.

Összefoglalva: a szőlőben a legtöbb alapvető öntözési mód alkalmazható, arra kell ügyelni, hogy az öntözés potenciális kártételeit el tudjuk kerülni. Ezek között első helyen a vízeróziót kell említeni. Amennyiben a csapadék, helyesebben a vízadagolás intenzitása meghaladja a talaj víznyelő képességét, akkor tócsák keletkeznek és ezek kedvezőtlen mikro domborzat esetén felületi vízáramot indítanak el. A domborzat magában rejt további vízadagolási veszélyt is. Zárt vezetékes öntözésnél gravitációs nyomáskülönbségekből eredően az alul lévő vízadagolók több vizet adnak ki, mint a magasabban lévők. Az öntözési egyenetlenség a termés érésében is egyenetlenséget okozhat, amire a szüret ütemezésénél figyelni kell. Az erózió ellen a talajfelszín célszerű kialakításával, a vízadagolási egyenletesség biztosítására nyomásszabályzókat kell alkalmazni.


Szarvas, 2009. április 16. dr Lelkes János szaktanácsadó