Cikkek


Dr. Lelkes János / Gyümölcsösök öntözésének néhány műszaki kérdése

A gyümölcstermesztési ágazatban is rendszerváltásnak vagyunk tanúi, amelynek leglátványosabb jelei az új fajok és fajták megjelenésében és a hozzájuk kötődő újszerű termesztés-, és feldolgozás technológiák terjedésében tapasztalhatók, valamint az agrárgazdaságon belüli megkülönböztetett támogatási rendszerben is érzékelhetők. Az agrotechnika elemei között a termelők az öntözésre is nagyobb hangsúlyt helyeznek, mert felismerték ennek a műveletnek a központi szerepét, a többcélúságából fakadó hasznát és a gyümölcs értékesíthetőségére gyakorolt hatását. A gyümölcstermesztésben is érvényes az öntözés két oldalának, a növényélettani igényeknek és az öntözés műszaki kielégítésének kölcsönhatásából eredő szabályrendszer felismerése és gazdasági célú kihasználása. Rövid ismertetőnkben a gyümölcsösök öntözési technológiájának műszaki elemeiről kívánunk összefoglalót adni, amely ismeretanyag Szarvason a korábbi Öntözési Kutató Intézetben gyűlt össze, majd a témakör egyik jogutódjában a Tessedik Sámuel Főiskolán fejlődik napjainkban is.

Ebben a kérdéskörben nem meglepő, hogy a köztudat a mikroöntözést, ezen belül is a csepegtetést tekinti az uralkodó vízadagolási módszernek. Ennek valóban meg van a reális alapja, hiszen ez a módszer alig 30 éves történelme során a gyümölcstermesztésben is majdnem akkora karriert futott be, mint a zöldségtermesztésben. Ennek oka abban keresendő, hogy a módszer rendkívül hatékonyan használja fel a rendelkezésre álló vízkészletet, az öntözés irányítása nagyon pontosan illeszthető mind a növényállomány élettani igényeihez, mind a termelő piaci elhatározásaiból fakadó célkitűzésekhez. A módszer műszerezettsége, automatizáltsági szintje a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológiát is lehetővé teszi, mindazt ami a növény és az ember között egyáltalán elképzelhető. A mikroöntözéssel eleget lehet tenni mind az intenzív termelés, mind a környezetvédelmi önmérséklet minden ellentmondásos követelmény rendszerének, és a mai szemlélet szerinti precíziós mezőgazdaság elvárásainak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy más technikai megoldások fejlesztői és forgalmazói is felismerték az ültetvény öntözés piaci lehetőségeit és számos technikai újdonsággal segítik ezt a kertészeti ágazatot is.

A hazai újabb ültetvény telepítéseknél talán már nem annyira hangsúlyos a klasszikus felületi barázdákra és mikro kalitkákra alapozott vízszétosztási és adagolási rendszer, mint ahogyan az a korábbi nagyüzemeinknél elég kedvelt megoldás volt. Külföldön ez a rendszer mint a mikroöntözés különleges fejlesztési iránya létezik és használatosak a külön erre a célra kifejlesztett mikroöntözési adagolók ( angol megnevezésben bubbler ), amelyekkel a felületi öntözés kevésbé vízpazarló és felveszi a mikroöntözés legtöbb termesztés technológiai előnyét. Célszerű lenne a hazai gyakorlat számára közzétenni ennek a technológiának az összegyűjtött tapasztalatait.

Ismertek a csévélhető öntöző berendezésekre alapozott öntözés műszaki technológiák gyümölcstermesztésre szakosodott gépészeti módosulatai. A nagy hatósugarú szórófejeket



hordozó állványt egyik esetben az ültetvény lombkoronája fölötti esőztetéshez megmagasítják. A másik technikai esetben a vontatott szórófej hordozó kocsi alacsony építésű, és erre kis hajlásszögű szórófejekkel lombkorona alatti öntözést valósítanak meg. Mindkét megoldásnál a csévélhető öntözési technológia nagyfokú rugalmasságát, tábla adottságokhoz való alkalmazkodó képességét igyekeznek a szántóföldi öntözésekből az ültetvényekbe átmenteni. Ugyancsak a csévélhető berendezésekhez sorolható és használatukat segíti az úgynevezett konzolos vízadagoló szerkezetek gyümölcsösökhöz kialakított adaptációja. A vontatott konzol a gyümölcsfák felett jár, tehát magas építésű, amelyből a fasorok között talaj közeli szintre nyúlnak le szántóföldi öntözéseknél is megszokott porlasztó szórófejek. A csévélhető berendezésekre alapozott öntözés végrehajtási technológia a mikroöntözéshez viszonyítva kisebb beruházási eszközökkel, de nagyobb élőmunka és egyéb üzemeltetési költség árán főleg csak a vízpótló öntözések műveletét teszik lehetővé.

A járvaüzemelő öntözési technológiák közül a többtámaszú szerkezetek ( lineár és center pivot ) is használatosak a gyümölcstermesztésben. Természetesen itt is magas építésű szerkezetekre kell gondolni amelyekből a fasorok közé ¬– a csévélhető berendezések konzoljaihoz hasonlóan – a felszínhez közel haladnak a vízadagoló szórófejek, vagy a különlegesen kiképzett barázdákba adagoló ( LEPA ) elemek, esetleg a növényvédelmi beavatkozásokra kiképzett szórófejek. Látható hogy a felületi öntözésekből a barázdákat és a mikro kalitkákat ez az öntözési technika is előveszi, mert azok nyilvánvaló agrotechnikai előnyei ezeknél a modern megoldásoknál is érvényesülnek. A körbenjáró gépeknél számunkra különlegességnek tűnik a gyömölcsös sorainak körkörös telepítése és ezzel a center pivot berendezések alkalmazásának minden előnyét nem csak a szántóföldi öntözéseknél de az ültetvényeknél is ki lehet kihasználni. Ezek közé tartozik az egyszerű tábla vízellátás, a mikroöntözéshez hasonlítható szintű automatizálhatóság és az esőszerű vízadagolással járó többcélúság amelyek között a vízpótlás melletti tápoldatozó, a növényvédelmi, a párásító, a szinesítő, a virágzás szabályozó öntözési célokat lehet kiemelni. A járvaüzemelő gyümölcsös öntözés általában olyan terep viszonyokat tételez fel amelyek a terepjárást egyáltalán lehetővé teszik, és a nagy intenzitású vízadagolás esetleges öntözési kártételei ellen gondolnak a megfelelő védelemre is. Ez nem feltétlenül jelent sík terepet és egyáltalán nem veti fel a tereprendezés igényét, hiszen az egyes gyártmányok nagyobb lejtők legyőzésére elegendő mozgási energia tartalékkal rendelkeznek és csuklós szerkezetüknél fogva a mozgás irányra merőlegesen is nagy áthidaló képességgel rendelkeznek.

Az öntözés műszaki megoldásának termésre gyakorolt hatását nehéz nyomon követni, de egy külföldi kísérlet ( Vodjanitsky,1994* ) adatai alapján elgondolkoztató, hogy az öntözés műszaki megoldása milyen hatást gyakorol az alma termés mennyiségére. A módszertani ismertetés szerint ugyanis kezelésnek kizárólag a vízadagolás módszerét tekintették. Az átvett táblázat 2 fajtára alapozott 16 éves kutatás eredményei alapján igyekszik szemléltetni az öntözési módszerek termés mennyiségre és a minőségre gyakorolt hatását.

* Vodjanitsky, V.; 1994 Vízfogyasztás és almatermés különböző öntözési módszereknél. Nemzetzközi Konferencia összefoglalói. ( The possibilities of irrigation efficiency increasing ) Bratislava. 1994. jún. 7-8



A fák kora és a megfigyelés Megnevezés Öntözetlen kontrol Barázdás öntözés Korona feletti esőztetés Korona alatti esőztetés Porlasztásos mikroöntözés Felületi csepegtető Felszín alatti csepegtető
9-10 éves
1977-0982 Öntözések száma - 4.5 5.0 5.3 7.0 8.3 8.0
Vízadag
mm - 276 294 240 153 622 572
Vízfogyasztás mm 266 542 593 535 362 344 346
Termés t/ha 20.4 21.4 25.8 25.2 23.3 25.5 25.6
12-15 éves
1983-1987 Öntözések száma - 5.0 5.0 4.6 7.0 10.2 10.2
Vízadag
mm - 343 386 187 158 624 557
Vízfogyasztás mm 403 722 766 590 512 417 436
Termés t/ha 28.0 30.6 33.0 33.1 30.5 34.4 33.0
16-20 éves
1988-1992 Öntözések száma - 4.4 5.2 5.2 6.4 10.4 11.2
Vízadag
mm - 253 304 178 137 442 452
Vízfogyasztás mm 347 585 572 420 408 350 352
Termés t/ha 24.5 29.0 31.8 32.0 30.1 33.2 31.7
.
A szerző megállapítása szerint a kísérlet teljes átlagában az öntözés a helyszíni körülmények között 20-25 % - al adott nagyobb termést, mint a természetes vízellátottságú kontrol.


Szarvas, 2002. május. Dr Lelkes János
06 30 903 37 38