Cikkek
Dr. Lelkes János - Gombos Edit / Az öntözés jelentősége az uborka termesztésénél
Az uborka ősidőktől kezdve jelentős táplálkozási és gazdasági jelentőséggel bíró zöldségnövény, ma is világszerte az egyik legfontosabb konzervipari és frissen fogyasztott zöldség. Tápértéke ugyan nem jelentős, étrendi hatása azonban nagyon kedvező. C-vitamin-tartalma nem nagy, mindössze 10-20 mg 100g-onként, viszont sok magnéíziuim kalcium, foszfor és vas található az uborkában.Igen nagy a víztartalma (95-97%), energiatartalma azonban elenyésző.Nagy káliumtartalma folytán előmozdítja a veseműködést. Táplálkozási értékét növeli, hogy a gyomor működésére kedvező hatású, sőt a levét reumatikus fájdalom esetén, és egyes kozmetikai beavatkozásoknál is hatásosnak tartják.Mindezek miatt az uborka a mai korszerű konyhafilozófiák elengedhetetlen alapanyaga. Sikeres termesztéséhez azonban a növény vízgazdálkodási tulajdonságainak ismerete alapvető Az uborka hazai fajtaválasztékát a termesztési módok döntően határozzák meg.A salátauborkákat korai üvegházi primőr áruként, középkorai és késői fóliás hajtatásban, valamint a klasszikus szabadföldi termesztésben állítják elő. A konzervuborka esetében a támrendszeres termesztés, az intenzív és extenzív síkművelésű valamint a másodvetésű termesztési módokat lehet elkülöníteni. Az uborkatermesztés külön fejezete a palánta előállítás technológiájához kötődik. Az öntözésre jelentős befolyással bír, hogy az uborka gyökérzete nagy kiterjedésű, vékony szálú, nagyon sérülékeny, és a gyökérzet 80–90%-a a talaj felső 5–20 cm vastagságú rétegében helyezkedik el, mert rendkívül levegőigényes. Ezek a növényi jellemzők azonnal meghatározzák, hogy csak sekély talajréteg benedvesítést igényel, amihez az is társul, hogy gyakran kell öntözni.A sérülékeny gyökérszálak kizárják a nagy cseppenergiával végrehajtott esőztetést a talajfelszín tömörítő hatásának elkerülése miatt.A gyökerek nagy levegőigénye viszont az árasztás, vagy akár az egyenlőtlen csapadékeloszlásból eredő ideiglenes túlöntözés elkerülését teszi fontossá. Az uborka tipikusan vízpazarló, nagyon vízigényes növény.Miután gyökérzetének túlnyomó többsége a felső talajszintben helyezkedik el, és ennek a talajrétegnek nedvességtartalmára van utalva, ráadásul a vékony szálú gyökerek szívóereje sem erős. Az uborka ezért a számára kedvező, laza talajokon VK 70% feletti állandó nedvességtartalmat kíván. Alacsonyabb szinten a talaj vízszolgáltató képessége nem elégíti ki az uborka intenzív párologtatásának vízigényét. Ezt a vízigényt természetesen jelentősen befolyásolja a hőmérséklet, a levegő páratartalma, valamint a növény fejlettségének állapota. A vízfelvétel üteme jelentősen változik a növények fejlődése folyamán, s ezt az öntözések szervezésekor is szem előtt kell tartani.A növények vízfelvétele a termésképződés megindulását követő időszaktól a termésképzés csökkenéséig – a növények elöregedése kezdetéig – naponta 1 l körül mozog. A tenyészidő alatti vízfelhasználásnak több mint a fele erre az időszakra esik. Vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a zavartalan növekedéshez és termésképzéshez a tömeges virágképzés időszakáig 20°C átlaghőmérsékleten 20 m3/ha, majd a termésképzés megindulása és fokozódása időszakától 30–40 m3/ha napi vízigényt kell kielégíteni. Minthogy az uborka fülledt, párás levegőjű, laza, humuszos trópusi területekről származik, termesztésének magyarországi körülményei is akkor kedvezőek, ha széltől védett fekvésű, morzsás, laza szerkezetű, humuszos mezőségi és vályogtalajokon termesztjük. A talaj kémhatása 6,5–7,5 pH között optimális. Talajadottság tekintetében a termesztés kizáró tényezője a hideg, mély fekvésű, levegőtlen, kötött és ennek ellentéte, a laza, humusz nélküli, sülevényes homok-, valamint a savanyú tőzegtalaj. Alkalmatlanok azok a területek is, ahol a talaj, vagy az öntözővíz sótartalma nagy, vagy a felső talajréteg sófelhalmozódásra nagyon hajlamos.Csekély humusztartalmú homoktalajokon csak jelentős pótlólagos ráfordításokkal (tápanyagellátás, öntözés) és kisebb hozammal termeszthető. Tapasztalataink szerint az uborkát nem tekinthetjük a talajuntságra kényes növénynek.Ennek ellenére a második termesztési évet követően olyan súlyos növényegészségügyi gondok jelentkezhetnek, amelyek lehetetlenné teszik a jövedelmező termesztést.Zártkertben és termesztő- berendezésekben ilyenkor fertőtleníteni kell a talajt, szántóföldi termesztésben megelőzésképp a vetésváltás alkalmazható.A jól szerkesztett növényváltással jelentős mértékben csökkenthetők a növényvédelmi gondok és ráfordítások. A mikroöntözés körülményei között tápoldatos öntözővizet használnak.Ekkor a növény tápanyagigényére a vízigénnyel összehangoltan kell gondolni. Száz kg uborkaterméssel a talajból felvett tápanyag mennyisége irodalmi adatok szerint : 0,2 kg N; 0,15 kg P2O5; 0,4 kg K2O;0,2 kg CaO; 0,05 kg Mg. Az intenzív, nagy termőképességű fajták nitrogénfelhasználása a termésképzés megindultával különösen megnő. A sikeres termesztéshez a fajta tulajdonosai rendszerint tudományos kisérleteken alapuló tápanyag receptúrákat is adnak. Zavar esetén hiánytünetek jelentkeznek, amelyek mögött igen gyakori a foszfor felvételét bénító savanyú termesztőközeg! Az uborka káliumigénye a tenyészidőben folyamatos és jelentős. Káliumhiány esetén csökken a növekedési ütem, az internódiumok rövidebbek, a levelek kisebbek lesznek. Az alsóbb, idősebb leveleken bronzos, sárgászöld elszíneződés jelentkezik, főként a széleken. A levélerek zöldek maradnak. A kalcium felvétele jelentős, mennyiségileg a nitrogénével azonos. Hiánya csak erősen savanyú földkeverékekben fordulhat elő, mert talajaink általában elegendő meszet tartalmaznak. A mészhiány tüneteit fehéres, elhaló foltok jelzik a zsenge, fiatal leveleken, továbbá a hajtáscsúcs elhalása is jelentkezhet. Levélanalízissel kitűnően ellenőrizhető a növények tápanyagellátottsága. A magnézium feltétlenül szükséges a növények erőteljes, üde fejlődéséhez. Hiánya esetén érközi klorózis észlelhető, súlyos esetekben csak a levélerek maradnak zöldek. A hiányt nagy adagú kálium kijuttatása is előidézheti. Az egészséges fejlődéshez szükséges mikroelemeket, mint a Fe, Mn, B, Zn, Cu, Mo a szükségszerűen istállótrágyázott termőtalajban kevés kivételtől eltekintve elegendő mennyiségben megtalálja az uborka. Az öntözés klasszikus értelmezésében szabadföldi termesztéstechnológiában szántóföldi esőszerű öntözést jelent, néhányes etben a mikroöntözés módszerei is megjelennek. Mikroöntözés alkalmazása esetén a sűrű kiosztású csepegtetőszalagok ( max 30 cm kifolyó kiosztással ), vagy a szektoros szórásképű mikroszórófejek, illetve porlasztó szórófejek alkalmazása az ajánlott. A szántóföldi esőztető öntözésnél , amennyiben hordozható csövekből összeállított hálózatról működtetett szórófejekkel történik a vízszétosztás, akkor az átlagos csapadékintenzitásnak nem ajánlott az 5-8 mm/h értéket meghaladnia. Ezt 3-4 mm fúfóka átmérővel, az ezekhez tartozó 3-4 bar szórófej nyomással és 5x5 m – nél nem nagyobb kötésmérettel kell elérni.Ezek természetesen felső üzemi parameter határok, amelyek gyártmány típustól, márkanévtől függetlenül betarthatók. A csévélhető nagyhatósugarú szórófejes szántóföldi öntözés nem ajánlott, esetleg konzolos változatában, akkor is inkább úgy na a konzolra nem porlasztó fúvókák, hanem kis-, vagy közepes hatósugarú szórófejek vannak felszerelve. A porlasztófúvókákkal üzemeltetett konzol csapadékintenzitása 100-200 mm/h, ami szinte minden talajtipus felszinén átmeneti tócsásodást ( eróziót, levegőtlenséget ) okoz. Öntözésre olyan időpontot válasszunk, amikor a talajhőmérséklet 18°C fölött van. Legjobb a reggeli öntözés, mert ezután a talajhőmérséklet emelkedő, nem válik hátrányossá a hűtőhatás, továbbá csökken a kórokozók megtelepedésének veszélye, mert a lomb leszárad. A vízhiányban szenvedő uborka virágai nem termékenyülnek, a fiatal, már fejlődő termések torzulnak, görbülnek. A jó vízellátás a salátafajtákon erőteljes tömeggyarapodásban nyilvánul meg, a berakóuborka-fajták pedig elsősorban a kötődő termések számának növekedésével s ezek alaktartó, dinamikus fejlődésével reagálnak. A jó minőségű uborka zöldáru előállításának egyik kulcsa az egyenletes vízellátás, a rendszeres öntözés. Dr Lelkes János-Gombos Edit |
