Cikkek


Dr. Lelkes János / Zöldségfélék mikroöntözése (paradicsom, paprika, uborka)

A fejlett zöldségtermesztési technológiának elengedhetetlen része az öntözés is, a hazai paradicsom, paprika és uborkatermesztés ma már elképzelhetetlen mikroöntözés nélkül. Az öntözés alkalmazása az intenzív zöldségtermesztésben azért terjed széleskörűen, mert ez egyrészt a meteorológia tényezőknek tudható be, mivel a csapadék mennyisége hazánkban, a tenyészidőszakban kevés, eloszlása egyenetlen. Másrészt az öntözést tápanyag kijuttatásra felhasználva a termés mennyisége növelhető, minősége egyenletes színvonalon tartható. Harmadrészt az öntözőberendezések árának változása nem követi az általános áremelkedést, üteme jóval alacsonyabb szintű, sőt egyes esetekben évről-évre csökkenés tapasztalható. A termelőnek figyelembe kell venni a befektetés jövedelmezőségét, mivel az olcsóbb termelőeszköz fokozottabb igénybevételével a nyereség növelhető. A jól végzett öntözéssel extra nyereség érhető el, ez a folyamat jól megfigyelhető a hazai zöldségtermesztők eredményeinek számbavételekor.
Az öntözés fejlesztésére az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében meghirdetett pályázaton az öntözésfejlesztési beruházások esetében az egyes programokat, különböző saját rész igénybevétele mellett 3 ezer és 735 ezer euró közötti összeggel támogatják. A beruházás összköltségének 40-70 százalékát kaphatják támogatásként a gazdálkodók.

A legfontosabbnak tartott zöldségfélék öntözési igénye általában az alábbi táblázat szerinti:


Növény Kritikus időszak Vízigény mm/tenyészidő Öntözés mm/év Öntözési forduló (nap )
paprika VII – VIII 500-600 250-350 7
Paradicsom determinált VI - VII 300-400 120-150 10
Paradicsom féldeterminált VI – VII. 15 450-550 150-180 10
Paradicsom folytonnövő VI - VIII 450-550 180-220 10
Saláta Uborka VI.15– VII. 15 300-400 120-180 10
Csemege Uborka VI 10 -VII 400-450 180-230 7
Támrendszer Uborka VI - VIII 450-550 250-350 5


A szántóföldi viszonyok között a vízigény kielégítésére a mikroöntözésben a csepegtető módszerek terjedtek el legjobban, a csepegtető szalagok és csepegtető szárnyvezetékek formájában, ahol a szárnyvezetékbe beépített vagy beszúrható csepegtetőelemek adják ki a vizet. A szivárogtató csövek ehhez képest úgy foghatók fel, mintha a csepegetők nagyon sűrűn helyezkednének el. A mikroszórófejes öntözés – hasonlóan a szántóföldi hordozható esőztető berendezésekhez – a csepegtetve nedvesített talajfelszínhez képest nagyobb átmérőjű területet öntöz be, és egyes esetekben az átfedések intenzitást szabályozó, illetve egyenletességet befolyásoló hatását is figyelembe kell venni.

A csepegtetéssel kiadagolt víz jellegzetes, hagyma formájú talajtérfogatot nedvesít be. Azonos térfogatáramnál ennek a nedvesített térfogatnak az átmérője vályogtalajon kb. kétszer, agyagtalajon kb. háromszor nagyobb, mint ami a homoktalajon képződik. Az egyes csepegtetőelem-gyártmányok névleges térfogatárama is a talajtípusokhoz igazodik. Ennek megfelelően a nehéz agyagtalajokon, ahol a víz beszivárgási képessége kicsi, 1,8–2,3 l a célszerű óránkénti vízadagolás. Közepes vízelnyelési tulajdonságú vályogtalajokon 3,7–4,5 l, laza homoktalajokon 7,5–9 l óránkénti vízadagolású csepegtetőelemeket kell választani. Fontos szabály, hogy a középkötött talajon négyzetméterenként 2,0 liter, homokos talajon 1,5 liter, laza homoktalajon 1,0 liter legyen az egyszeri vízadag felső határa.

A mikroöntözés energia igénye nagyon kedvező. Az üzemi nyomás mindössze 2-3 bar, ellentétben a nagy hatósugarú csévélő csévélhető öntözőgépekkel, melyeknek nyomásigényük 6-10 bar. Nem nehéz kiszámítani, milyen komoly energiapazarlás történik, ha az utóbbiakat használjuk. A mikroszórófejek kis intenzitással működnek, ezért minden talajon használhatók a homokostól kezdve egészen a kötött talajokig. Kis vízcseppeket szórnak, ezért talaj- és palántakímélők nem okoznak felületi kérgesedést, ami egyes öntözőberendezések használatánál, de a természetes csapadéknál is tapasztalható. A csepegtető szárnyvezetékekkel és a mikroszórófejekkel egyszerre nagy terület is öntözhető, rugalmas az öntözési forduló, és így a nagy szárazságban is minden növény megkaphatja a vizet, amikor szüksége van rá. Az öntözési egyenletesség a mikroöntözés egyik nagyon kedvező üzemeltetési tulajdonsága, aminek következtében a termés is egyenletes. Az egyenetlen állomány termése mindig kisebb mintha egyenletes volna. Mind mennyiségben, mind minőségben.

A vízforrásból való vízkivételhez létesítési, meglévő kutak esetén fennmaradási, és üzemeltetési engedély szükséges. Amennyiben a nyert víz talajvíz, továbbá a vízkivétel éves szinten az 500 m3-t nem haladja meg és házi vízellátásra (pl. kert öntözése) használjuk fel, az engedélyt az önkormányzatoktól kell kérni. Minden más esetben a felhasználandó vízmennyiség után díjat kell fizetni. Ennek a díjnak a mértéke nem nagyon engedi meg, hogy mikroöntözésen kívül más módszerrel öntözzünk, mert a nagyfokú öntözési veszteségek fedezésére szolgáló vízkészletet is ki kell fizetnünk:

Az öntözőtelep vízellátásához szükséges szivattyú kiválasztásához szükséges a jelleggörbék ismerete. Jelleggörbén az adott szivattyú emelőmagasságát, H (m), valamint a hatásfokát, (%) ábrázolják a térfogatáram q (l/min, m3/h) függvényében. Két jellemző pontja az úgynevezett normálpont és a munkapont. A normálpont a jelleggörbének a maximális hatásfokhoz tartozó H–q pontja, a munkapont pedig az a pont, ahol a szivattyú a csőhálózattal együtt dolgozik. A munkapont létrehozásához előfordulhat, hogy két vagy több szivattyút kell sorosan vagy párhuzamosan kapcsolva, stabilan működtetni. Ezzel a rendszerre jellemző jó hatásfok, tehát az energiával való gazdálkodás irányába is léptünk. Természetesen csak azonos típusú és méretű szivattyúk kapcsolhatók sorba vagy párhuzamosan.

Az automatizált öntözőrendszer a kézi vezérlésűtől abban különbözik, hogy a fő- és szárnyvezetékek mágnes szelepeken keresztül vannak táplálva, a mágnes szelepeket pedig vezérlő automatika működteti. A vezérlő automatika alkalmas arra, hogy zónánként (szárnyvezetékenként) eltérő öntözési idővel, naponta többszöri indítás mellett vezérelje az öntözést. Az adott időben (indítási idő) nyitja az első mágnes szelepet, és ezzel egyúttal az első zónán elhelyezett vízadagoló szerkezetek kezdenek el öntözni mindaddig, míg az adott zóna öntözési ideje tart. Ezután kapcsolja a következő mágnes szelepet és így tovább. A vezérlő automatikához csatlakoztathatunk talajnedvesség-érzékelőt vagy esőérzékelőt. A talajnedvesség-érzékelő, ha a talaj nedvessége a beállított értéket meghaladja, megszakítja az öntözést, ha a talaj nedvessége a beállított érték alá csökken, ismét indítja. Ugyanez a helyzet az esőérzékelő esetén: előre beállíthatjuk azt a csapadékintenzitást (például 4 mm, 10 mm stb.), amely értéknél az érzékelő az öntözést letiltja, majd az eső elállta után a rendszert ismét automatikus üzembe kapcsolja.

Az öntözést és tápoldatozást tervszerűen be kell építeni a technológiába úgy, hogy az a maximális nyereséget tegye lehetővé. Tápoldatos öntözésnél különös gondot kell fordítani a kész tápoldat pH- és EC- értékének szinten tartására és az üzembiztonságot fokozó gépészeti egységek működtetésére. Ezt is az öntözésvezérlő automaták biztosítják. Az automatikák környezetében a vízszűrés egy abszolút szükséges művelet, ennek hiányában üzemzavarok, költséges javítási igények merülnek fel. Már a szerelésnél szűrést kell tervezni vagy közvetlenül a vízforráshoz, vagy a szelepek zónájához, vagy közvetlenül a szórófej-szárnyvezetékek, illetve a szórófejek elé.

Dr Lelkes János, szaktanácsadó ( 30 903 37 38 )