Cikkek
Dr. Lelkes János / Az öntözési módok és módszerek áttekintése
A világon a legelterjedtebb öntözési mód a felületi öntözés. Ennek többféle módszere ismert. Árasztó öntözési módszerről beszélünk akkor, ha szintezett és körülhatárolt területre eróziót még nem okozó térfogatárammal bevezetjük a szükséges vizet, majd a kellő beázás időtartamáig azt a területen állni hagyjuk. Nálunk legelterjedtebb a rizsnél, de más szántóföldi növényeknél is használják, beleértve az ültetvényeket is. Legújabban fólia telepeken belül palántanevelésre, illetve egyes talaj nélküli termesztési technológiáknál is szóba jött. Egyenetlen terepen egyenlőtlen beázásra kell számítani, ami vízpazarlással is párosul. A zöldségtermesztésnél precízen tereprendezett táblákon, automatikus, illetve ellenőrzött vízadagolási megoldásoknál és megfelelően kialakított talajművelési rendszerrel együtt lehet alkalmazni, mint ahogyan azt korábban a bolgárkertészek is sikerrel tették. Barázdás öntözési módszer esetében a sorkultúrákban kialakított barázdákból áramlás közben ázik be a talaj a kellő mélységig. A beázás folyamata különböző barázda fenék kezeléssel szabályozható. A táblát lejtősre kell kialakítani, és az áramlás sebességét az eróziós határ alatt kell tartani. Nyugtalanabb területeken szakaszolják a barázdákat és kézzel történik a vízkormányzás. Jól tereprendezett területeken hosszú barázdák alakíthatók ki, ahol a vízadagolásra számos automatizálási megoldást dolgoztak ki. A sávos csörgedeztető öntözési módszer sok vonatkozásban a fenti két módszer között helyezkedik el. Töltéssel határolt keskeny és viszonylag hosszú tereprendezett sávokba vezetik a beázáshoz kiszámított és a lejtéstől függő vízáramot. A módszer a sűrű sorú kultúráknál, illetve a legelőknél terjedt el. Szintén ismertek automatizált vízadagolási megoldások, amint az más felületi módszereknél is elterjedt. Ezeken felül léteznek más felületi módszerek is, amelyeket a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás hozott létre, teraszokon, és mikro medencék felhasználásával.. A felületi öntözési módszerek gyakorlati kivitelezésénél kétféle rendszert kell megkülönböztetni. Az egyik esetben a hagyományos ( tradícionális ) rendszerekről van szó, ahol a vízkormányzás kézzel történik az öntözőmunkás szakértelmének megfelelő színvonalon. Kis léptékű árasztásoknál kisebb barázdás, vagy csörgedeztető területeken az öntözés időtartamát is a szubjektív megfigyelésre alapozzák, ezért kétséges az öntözés pontossága és nem ellenőrizhető a kiadott víz mennyisége, ennél fogva egyenletessége sem. A fejlesztett ( modernizált ) rendszereknél a vízszétosztás ellenőrzött formában valósul meg. Szifonok, műszáltömlők, zsilipes adagolók, automata áramlás szabályzós szelepek és természetesen a tereprendezett és rendszeresen karbantartott öntöző táblák már jobb öntözési munkaminőséget tesznek lehetővé, ahol jobban becsülhető a ténylegesen kiadagolt víz is. A legtöbb felületi öntöző rendszer térségi projektet képez, amelyet közösségi használatú öntöző csatornával szolgálnak ki. Az öntözővíz minősége feletti felügyelet ilyenkor a szolgáltatót terheli. A felületi öntözési módszer támasztja a legkevesebb minőségi megkötéseket az öntözővízzel szemben az összes többi módszer között. Az öntözött táblák tereprendezéséből, a csurgalék vizek kezeléséből, a beszivárgás egyenetlenségeiből, az eróziós jelenségekből eredő problémák nem az öntözővíz minőségére vezethetők vissza. A felületi öntözőrendszerekben a vízügyi vízkormányzás önállósága miatt az öntözés irányításába a növényállomány vízigényén túl a szolgáltatás egyéb körülményei is beleszólnak. Az esőztető öntözési mód lényegesen kedveltebbé vált, mint a felületi öntözési módszerek bármelyike. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy egyszerűbben szabályozható a kiadagolt víz mennyisége, az öntözés időtartama és gyakorisága Ez annak köszönhető, hogy a víz zárt csővezetéken nyomás alatt jut növényállományhoz. A vízforrás rendszerint önálló szivattyús aggregát, vagy felszín alatti csőhálózat hidránsa, és erre csatlakoztatható az öntöző berendezés. A legtöbb öntözési hiba abból adódik, hogy az üzemeltetésnél nem tartják be a tervezési alapadatokat és előírásokat. A tervezés szerint a legjobb és a legrosszabb hidraulikai helyen lévő szórófej térfogatáram különbsége nem haladhatja meg a 10 %-ot. Korábban megkülönböztettek mobil, félig beépített ( félstabil ) és tejesen beépített ( stabil) esőztető módszereket. Az öntözésen is áthaladt a gazdasági rendszerváltás, aminek következménye, hogy célszerűbb az esőztető módszerek között más alapon különbséget tenni. A helyhez kötött esőztető módszerek berendezései fix helyen álló pozícióban üzemelnek. Az üzemelési idővel lehet a vízadagot beállítani. A berendezést a szórófejek kötéstávolságának megfelelő távolságra újabb álló pozícióba kell szállítani. Ezt típustól függően kézi erővel , vagy gépi áttelepítési módszerekkel lehet megvalósítani. Általában 30-60 mm vízborítás és 5-10 napos öntözési forduló a leggyakoribb, azonban zöldségtermesztésnél mindig megfontolás kérdése, hogy a gyakoribb kis vízadagú, vagy ritkább nagy vízadagú öntözési technológia között válasszunk. A helyhez kötött esőztető módszerek továbbfejlesztett változatai megjelennek a mikro öntözés körében is de vannak közepes- és hosszúsugarú szórófejekre tervezett berendezések is A járva üzemelő esőztető módszerek jellegzetes berendezése a csévélhető öntözőgép, amelynél vagy a víztápláló tömlő, vagy külön sodronykötél húzza a nagy hatósugarú szórófejet, esetileg a helyére szerelt frontálisan mozgó öntöző konzolt. Ezek a gépek 30-90 m széles és 200-600 m hosszú sávok beöntözésére alkalmasak, aminek befejezése után a gépet új hidránshoz kell telepíteni. A berendezések nem alkalmasak sem a túl kicsi sem a túl nagy adagú öntözésre, kiadagolható vízadag 15-40 mm amit a szórófej behúzási sebességével állítanak be. Az esőszerű öntözési mód többféle berendezés típust foglal magába. Ide tartoznak a: - mozgatható szárnyvezetékek, beleértve a kézi áttelepítésű, a vontatható, a gördülő berendezéseket. - telepített berendezések, állandó vagy idény stabil jelleggel ( automatizálhatók) - csévélhető berendezések ( részben automatizálhatók ) - center-pivot berendezések ( automatizálhatók ) - lineár berendezések ( automatizálhatók) A berendezéstípusok a felsorolás sorrendjében egyre érzékenyebbek az öntözővíz olyan minőségi paraméterei iránt, amelyeket az öntözővíz szabványok nem tartalmaznak. A gyakorlatban előfordul, hogy csévélhető konzolon, lineár, vagy center pivot berendezésen eltömődik egy - egy szórófej és öntözetlen csíkok képződnek. Kelesztésnél, esetleg másodvetésű zöldségnél a termés egyöntetűségét, vagy egyáltalán a betakaríthatóságot veszélyeztető károk keletkezhetnek. Ezért a víz minőségét külön szempontok szerint is definiálni kell, és intézkedni kell a vízellátási technológia módosításán. A mikro öntözési mód csepegtető, porlasztó és mikro szóró szórófejes, mikro sugaras szórófejes és árasztó szórófejes módszereket foglal magába. Ezeknél a térfogatáram az öntözés folyamán állandó ellenőrzés alatt van. A nyomásszabályozós adagolóelemek gyakorlatilag a nyomás ingadozásoktól függetlenül azonos térfogatáramot biztosítanak. Ebből következően a mikro öntözési mód munkaminősége az összes lehetőség között a legkedvezőbb. Ennek természetesen a beruházásnál meg kell fizetni az árát, azonban intenzív kertészeti kultúrák maximális termése csak ezzel a módszerrel érhető el. Ez annak is köszönhető, hogy ezekkel a módszerekkel gyakori és nagyon gyakori öntözéseket lehet végrehajtani, tehát a növényállomány állandóan optimális víz ellátottsági szinten tartható. Szarvas, 2004-04-17 Lelkes János, szakértő 30 903 37 38 |
