Cikkek
Dr. Lelkes János / Az öntöző telepek vízellátása
Az öntözésen még a szakmai közvélemény is hajlamos csak a növényállomány táblán belüli vízellátását érteni, és gyakran elsikkad a figyelem arról a feladatról, hogy a vizet valahonnan a célhelyre kell vezetni, illetve valamilyen forrásból először azt ki kell nyerni. Ezekkel a kérdésekkel szintén a mezőgazdasági vízgazdálkodás vízhasznosítási szakágazata foglakozik és szervezetileg a területi vízügyi igazgatóságok valamelyike az illetékes. Tőlük kell vízjogi engedélyért folyamodni amiről a vízkészletek ismeretében és más szakhatósági vélemények bekérése után a vízhasználat összes körülményeit is figyelembe véve határozatban születik meg az öntözési vízhasználatról szóló döntés. A víz az állam tulajdona, aminek használatánál be kell tartani a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvényben előírtakat. A vízért természetesen fizetni kell a vízjogi engedélyben szereplő vízhasználati cél és az igénybe venni tervezett vízkészletnek figyelembe vételével. Ennek jogcíme a vízkészlet járulék. Műszakilag kétféle vízbázisra lehet települni, valamilyen felszíni vízforrásra, vagy felszín alatti vízkészletre. Előbbi esetben az öntözött tábla közelébe vezetett nyílt csatorna, vagy a művelést kevésbé zavaró felszín alatti csőhálózat, utóbbi esetben az öntözőtelep súlyponti részén létesített öntözőkút jelenti a vízforrást. Gépészeti szempontból mindig szükség van szivattyús gépegységekre és a tulajdonképpeni öntözőgépig, a víz szétosztó elemekig vezető ideiglenes, vagy több szezonra állandó jelleggel telepített csővezeték rendszerre. A felszíni vízkészletekre alapuló vízkivételnek több alapesete ismert. Beruházás szempontjából talán legegyszerűbb a vízellátás, ha természetes vízfolyásra lehet települni valamilyen állandó, vagy ideiglenes szivattyúállás létesítésével. Ilyen adottságokkal rendszerint csak a főműveket birtokló és kezelő vízügyi szervezetek rendelkeznek. A főcsatornákból jól megtervezett öntözőrendszerekben gravitációsan jut el a víz a felhasználás helyére. A csatornák vízszállítását szabályozni kell, amit vízfogyasztás nagysága szerint vezérelt zsilip rendszerrel oldanak meg. Gyakori vízellátási megoldásként a belvíz levezető csatornahálózat egyes szakaszait is igénybe veszik és így azok kettősműködésűvé válnak.. Ekkor többszöri szivattyús átemeléssel történik a belvíz csatorna lejtésével szembeni öntöző vízmozgatás és a szivattyúk üzemének és a vízfogyasztás szinkronizálásáról külön kell gondoskodni. A felszíni vízkivételek különleges esete a kishozamú kutakra, vagy vízfolyásokra telepített üzemi víztároló, amelyben néhány napi vízfogyasztás mennyisége készletezhető. A nyílt csatornás vízvezetés legnagyobb hátrányai közé a szivárgási veszteségek elleni küzdelem. Túl drága dolog a már csatornába kerülő víz 20-50 %-át is kitevő elszivárgás, amely tetemes vízmennység esetenként súlyos környezeti kártételekhez vezet. A földmedrű csatornák másik visszatérő gondja a rendszeres karbantartás megszervezése és következetes végrehajtása. A meder természetes okok miatt beiszapolódik továbbá megjelennek a különböző vízi növények, amelyek lassítják a vízáramlás sebességét és együtt csökkentik a csatorna vízszállító teljesítményét. Természetesen rendelkezésre áll a csatorna karbantartás géprendszere, azonban – sokszor a rendezetlen tulajdoni állapotok miatt- ez a költséges művelet elmarad, vagy ha elvégzik, akkor növeli az öntözési költségeket. A lineár berendezésekre alapozott vízszétosztásnál gyakran nyíltcsatornás táblán belüli vízellátás a legegyszerűbb vízellátási módszer. Ekkor minden esetben beton vagy műanyag szigeteléssel kell a szivárgást megakadályozni, illetve a csatorna profilját stabilizálni, mert a lineár berendezés működés képtelenné válik. Meg kell jegyezni, hogy a nyílt csatornák rendszerint táblásítási kényszer megoldásokhoz és művelési, illetve szállítási többlet költségekhez vezetnek a felszín alatt vezetett csőhálózati megoldásokhoz képest.. Az öntözésre való berendezkedést, de különösen a kutak létesítését jelentős tervezői és adminisztratív munkálatok előzik meg. Vannak körzetek, ahol a vízbázis védelme miatt szóba sem jöhet öntözési célú kút létesítése. Sem itt sem máshol nem megengedhető az illegálisan ezt a kérdést „megoldani”. Az engedélyes vagy a megbízottja a 18/1996.(VI.13.) KHVM rendelet előírásai szerinti kérelmet és annak mellékleteit kell, hogy benyújtsa az illetékes Vízügyi Igazgatósághoz. A kérelemhez csatolni kell az engedélyes nevét és címét, valamint a tervezőnek szóló megbízást, miszerint az nevében eljárhat. Igazolni kell az érintett ingatlanra vonatkozó tulajdon jogot, vagy az ingatlan igénybevételére vonatkozó jogcímet, bérleti szerződést. Mellékelni kell a tervek két példányát a 3/1998. (II.11.) KHVM rendelet szerinti tervezői jogosultság igazolását a mérnökkamarai kódszám megjelölésével. A beadványnak tartalmaznia kell a környezetvédelmi hatóság ; az építésügyi hatóság ; a talajvédelmi hatóság ; a bányászati hatóság szakhatósági állásfoglalását. Amennyiben a kút belterületen helyezkedik el, akkor a település jegyzője mint elsőfokú építési hatóság nyilatkozata is szükséges. Védett természeti területen előzetes környezeti hatástanulmányt is csatolni kell. A beruházásokat a mezőgazdasági kormányzat támogatja, amely kedvezményekért pályázati úton lehet folyamodni. A pályázatkészítés is adminisztráció igényes munka. A kút kialakításához előírásokat és kikötéseket is be kell tartani. A dokumentáció szerint gondosan kell a palástcementezést elkészíteni, majd tisztító kompresszorozást kell végezni. A kút teljesítményét három vízlépcső beállítása mellett meg kell mérni az üzemi vízszinteket és meg kell feletetni az öntözőtelep vízigényével. A munkálatokat be kell jelenteni, majd a befejezéskor a 34/1960. (V.É.17.) OVF. sz. utasításban foglaltak szerinti adatokat meg kell küldeni a Vízrajzi Intézet Kútdokumentáló csoportja részére.A talajvédelmi előírások alapján a humusz mozgatást szakszerűen kell elvégezni, és a vízminőség vizsgálati eredmények birtokában lehet a kút üzemeltetési engedélyéért folyamodni. A kutak kivitelezéséhez csak a bányahatóság engedélyével rendelkező vízfúró berendezéssel és képesített fúrómester irányításával lehet hozzákezdeni. A munkálatok megkezdésének időpontját, a kivitelező nevét és a vízkútfúró berendezés engedély számát típusát a kezdés előtt 8 nappal kell az illetékes Bányakapitánysághoz bejelenteni. Az öntözővíz mozgatásához rendszerint szivattyúkkal kell a megfelelő energia befektetést elvégezni. A csatornás vízszállító rendszerek átemelő szivattyúkat használnak erre a célra. Ezek emelő magassága ( nyomása) rendszerint csak néhány méter, de az időegység alatt szállított víz 1000 m3/óra nagyságrendű. A csőkutakat kiszolgáló szivattyúk lényegesen kisebb térfogatáramú, de 10 bar nyomástartományban üzemelő konstrukciók. Ezek rendszerint olyan nyomáson dolgoznak amilyet az öntözőtelep vízszétosztó rendszere igényel. Hasonló nagyságrendű szivattyúkat használnak a nyilt csatornákból és a víztározókból is a vízszétosztó rendszer táplálására. Minden szivattyú kiválasztása nagy körültekintést igényel, amelyhez ismerni kell a jelleggörbéket és természetesen a típus referenciáit. Helyes öntözőtelep méretezésnél minden szivattyú munkapontja a legjobb hatásfokú üzemi tartományban kell legyen, akár diesel, akár elektromos meghajtásról legyen szó. A vízellátás rendszerét szintén szakavatott tervezővel vagy konzultánssal kell megterveztetni, hiszen az üzemeltetési költségek legnagyobb része itt keletkezik. Szarvas.2002. október. Dr Lelkes János konzultáns,tervező 06 30 903 37 38 |
