Cikkek


Dr. Lelkes János / A szántóföldi öntözések néhány aktuális kérdései

A szántóföldi növénytermesztésben a csapadék mennyisége, és annak egyenetlen eloszlása a termelés legnagyobb bizonytalansági tényezője. Ehhez a helyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezettel és technológiával kell alkalmazkodni. A technológiai elemek között döntő jelentősége van a vízellátás szabályozásának, ami időnként a belvizes jelenségek elleni küzdelemből illetve a vízpótlás különböző megoldásaiból áll. A gazdák rendszerint jóval kisebb bajnak tartják a vízbőséget, mint az aszály jelenségeket, amelyek ellen a védekezés is összehasonlíthatatlanul nagyobb felkészültséget igényel. Az idei év hidrológiai előjelei éppen a szárazság kedvezőtlen jeleit mutatják, hiszen mind az őszi, mind a téli csapadék kevés volt, a korai tavaszodás szárító hatása teljes mértékben érvényesült és már március közepétől kezdve az országban több helyen beindították az öntöző berendezéseket. Cikkünk az Öntözési Kutató Intézetben felhalmozódott ismeretanyagra ( Szalóki, S. ; Szalókiné, Zima, I. 1993, 1998 ) támaszkodva figyelemfelkeltést szeretne elérni, és a gyakorló gazdákat a tudatos öntözés alkalmazására, illetve az arra való szakszerű felkészülésre kívánja a ösztönözni.

A z ország területének szélsőséges időjárási ingadozása különösen a csapadék eloszlásában mutatható ki. A legszárazabb terület évek óta rendszeresen a Székesfehérvár – Nyíregyháza – Szeged – Baja által bezárt négyszögben tapasztalható. Itt az öntözésre való felkészülést minden növénytermesztőnek alapvető stratégiai célkitűzésként kell kezelni. Ezekben a gazdaságokban az öntözés szükségessége, gyakorisága és a vízszükséglet a legnagyobb az ország földjei között. A száraz négyszöget szegélyező kb 50 km – es sávban valamivel kisebb a szárazságra való hajlam, és a somogyi – kelet zalai ; az északi országrészek, valamint a Kisalföldi területek kevésbé öntözés igényes területeknek számítanak. Nyugat Magyarország közismerten a legcsapadékosabb területek közé tartozik.

Ez az földrajzi megközelítés nagyon durva az öntözés szükségességének megítélése szempontjából, hiszen ez a technológiai elem olyan feltételes vagy feltétlen termesztéstechnológiai elemnek tekinthető, amely a termesztés többi elemeivel kölcsönhatásban – a növény fajától, fajtájától, valamint más természeti és közgazdasági adottságoktól függően – befolyásolja a hozamokat, a termésbiztonságot és végül a jövedelmet. A siker alapvető – a gazdálkodó által figyelembe veendő - feltétele a növények igényeinek és a termőhely adottságainak ismerete, illetve harmonikus kapcsolatuk megteremtése. Ez annál inkább meghatározó, mennél értékesebb növényekről, vagy piaci árú előállításáról van szó. Szántóföldön ilyen vonatkozásban a zöldségtermesztés igényli a legtöbb figyelmet, de közvetlenül utána soroljuk a vetőmag termesztést is.

A szántóföldi öntözések szükségességének a megítélése miatt szükséges néhány alapfogalommal jellemezni a növényeknek a vízzel és az öntözéssel kapcsolatos igényeit.

A növények nedvességigénye a talaj Víz és levegőtartalma, valamint a levegő páratartalma iránti igényét fejezi ki. Általában a vegetatív tipusú ( nagy zöldtömeget előállító ), sekélyen gyökerező növények ( burgonya, cukorrépa ) igényesebbek, a generatív tipusú és mélyen gyökerező növények ( kalászosok ) kevésbé igényesek a talaj nedvességtartalma iránt. A július és augusztus ezen kívül azért is fokozza a talajok nedvességtartalma iránti igényt, mert a nagyobb hőmérséklet és a száraz levegő gyors talaj száradáshoz és nagyobb növényi párologtatási kényszert okoz. A növények nedvességigényét, annak alsó és felső határát a talaj felvehető, hasznos vízkapacitása ( DV ) százalékában szokták megadni.

A növények vízigénye a dinamikai vízigénnyel jellemezhető és azt a vízmennyiséget jelenti amit a növények a tenyészidő folyamán naponta, a növények egyes fejlődési szakaszában és összesen igényelnek. Ez függ a fentebb részletezett nedvességigényen túl a tenyészidő hosszától, a levegő párologtató képességétől ( hő, pára, szél ) és a termelési céltól függő technológiától ( vetésidő, vetésmód, tőszám, trágyázás, talajművelés, növényápolás stb. ) A vízigény mérhető, modellezhető és számítással is meghatározható. Hozzávetőleges értéket kapunk, ha a napi középhőmérsékletet megszorozzuk a borítottságtól függően 0,1 – 0,25 közötti értékkel. Így például 25 C esetén a teljes borítottságú növényállomány napi vízigénye 2,50 – 6,25 mm között változhat.

Az öntözővízigény azt a vízmennyiséget jelenti, amit a növények nedvességigényének és dinamikai vízigényének kielégítése érdekében a csapadékon felül öntözéssel kell pótolni. Ez függ a növényállomány vízigényén és nedvességigényén túl a csapadék mennyiségétől és elosztásától, a talajok vízháztartási tulajdonságaitól és a talajvízszint felszín alatti mélységétől, valamint az öntözés módjától és technikájától. Országosan a száraz négyszöghöz képest annak szegélyén 80 % , 60 % és a legcsapadékosabb nyugati helyeken csak 40 % az öntözővízigény. Júliusban az említett körzetek között kisebbek a különbségek, éspedig annál inkább, minél öntözésigényesebb a termesztett növénykultúra. Ugyanakkor a mélyen gyökerező, kevésbé öntözésigényes növényeknél a különbség még nagyobb. Ezt első megközelítésben úgy kell értelmezni, hogy a csapadékosabb körzetekben egyre kevesebb az a növénykultúra, amelyet érdemes öntözni, különösen a jó vízgazdálkodású talajokon. A szántóföldi zöldségtermesztés mélyebb értelmezése alapján , különösen ha az öntözővízzel együtt tápanyagokat is adagolunk mindig a kereskedelem igényeihez illeszkedő termék előállításának követelményei szerint kell eljárni, figyelembe véve, hogy öntözéssel lényegesen befolyásolhatók a termés méretei, beltartalmi összetétele, külleme, időzítése, stb.

Az öntözésigényesség olyan összevont fogalom, ami a növényeknek az öntözés hatását és jövedelmezőségét is magában foglalja. Egy – egy kultúra annál öntözésigényesebb, minél nagyobb kockázattal jár az öntözés nélküli termesztése, vagy az öntözéstől minél nagyobb termelési érték, illetve eredmény növekedés várható. Vannak növénykultúrák, amelyeknél a nagy vízigény nem jár együtt nagy öntözésigényességgel. Ilyenek a tömeg- és szálastakarmányok többsége, amelyeknél az öntözés a hozamokat jelentősen növeli, de a jövedelmezőséget kevésbé vagy egyáltalán nem. Ugyanakkor vannak viszonylag kevés vizet fogyasztó növénykultúrák ( szamóca és a korai zöldségfélék általában ), melyek termesztése már rövid ideig tartó szárazság, azaz viszonylag kis vízhiány esetén is nagy hozamcsökkenéssel vagy piacosság romlással járhat együtt. Következésképp már egy - két öntözéssel is nagy jövedelem növekedés érhető el, tehát nagyobb ebben az esetben az öntözésigényesség mint szokványos takarmány növényeknél. Legöntözésigényesebbek azok a kultúrák, amelyeknek termelési értéke is és vízigénye is magas, emellett sekélyen gyökereznek és kedvelik a magasabb talaj nedvességállapotot. Ilyenek a paprika, a bimbóskel, az uborka, a másodvetésben termesztett zöldségfélék stb.

Néhány növényre táblázatban adjuk meg a száraz négyszögben irányadó öntözési jellemzőket közepes talajra és 20 % gyakoriságú száraz évekre vonatkoztatva.

Megnevezés Kritikus
Időszak Gyöke
rezés Talajnedv igény Önt igé-
nyesség Vízigény
Mm/teny.i. Önt.víz.
szüks.
mm/év Víz-
adag
mm Ford.
nap
Paprika: étkezési
fűszer Júl-aug
Júl-aug.20 IS
S IN
N IN
N 500-600
450-550 250-350
200-250 35
30 7
7
Uborka : mag és saláta Jún.15-aug.15 IS KN N 300-400 120-180 30 10
Hagyományos csemege Jún.10-aug IS N N 400-450 180-230 28 7
Támrendszeres csemege Jún.-aug. IS IN IN 450-550 250-350 25 5
Káposztafélék: korai Máj.-jún.10 S N K 120-200 50-80 20 10
Középkorai Máj.-jún. K N KN 200-350 80-120 30 10
Középkései Jún.-aug. K N N 350-500 120-180 30 7
Kései Júl.-aug. KM N N 500-600 180-250 40 10
Másodvetésű Júl.-aug S N IN 250-350 120-180 30 7
Bimbóskel Jún.-aug. S IN IN 600-700 200-300 30 7
Zeller Jún.-aug. S IN IN 550-650 250-350 30 7
Sárgarépa,petrezselyem Júl.-aug. KM K K 520-620 150-200 30 10
Zöldbab: fővetésű Jún. S K KA 130-180 30-80 20 10
Másodvetésű Júl.-aug. S KN N 150-200 80-120 30 10
Zöldborsó: fővetésű Máj.-jún. 10 S A A 130-180 30-50 30 15
Paradicsom: determinált Jún.-júl. KS K KN 300-400 120-150 30 10
Fél determinált Jún.-aug.15 K K KN 400-450 150-180 35 10
Folyton növő Jún.-aug. KM K N 450-550 180-220 40 10
Burgonya: korai Máj.10-jún. KS K K 300-350 80-120 30 12
Kései Jún.-aug. K K N 350-500 120-200 30 10
Görögdinnye Júl.-aug. KM A KA 400-500 100-150 40 20
Sárgadinnye Júl.-aug.15 K A KA 350-450 80-120 40 20
Csemegekukorica: korai Jún.-júl.10 S KN K 250-300 50-100 30 7
Kései fővetés Júl.-aug. K KN N 300-450 100-200 30 7
Korai másodvetés Júl.-aug. S KN IN 250-300 100-150 30 7
Földieper Máj.-jún. IS N IN 450-550 100-120 30 7
A:alacsony; K:közepes; N:nagy; IN:igen nagy; S:sekély;




A táblázatban bemutatott határértékek azt jelentik, hogy az ennél alacsonyabb nedvességtartalom már korlátozó hatású, tehát úgy kell öntözni, hogy a talaj felső 10-40 cm-es rétegében a felvehető nedvesség mindig a jelzett telítettségi szint fölött legyen. Az egyes fizikai talajféleségek felvehető vízkapacitása 10 cm-es rétegenként 8-25 mm, ami négyzetméterenként 8-25 liter, azaz hektáronként 80-250 köbméter öntözővizet jelent az adott rétegben.

Az öntözés kezdésének időpontját és a szükséges vízpótlás mértékét pl étkezési paprika esetére a következő példák alapján egyszerűen meg lehet határozni :

Talajnedvesség méréssel: A nedvességigény alsó határa legyen DV 65%; a számításba veendő talajréteg vastagsága legyen 30 cm; a talaj hasznos vízkapacitása 20 térfogat% = DV% ; a talaj tényleges nedvességtartalma 12 térfogat % . A talajban lévő víz DV aránya 12:20x100=60% , tehát meg kell kezdeni az öntözést ! A 30 cm-es talajréteg öntözővíz igénye = minden cm talajrétegből hiányzó 8% esetén 30x8:100= 2,4 cm azaz 24mm. Esőszerű öntözésnél tételezzünk fel 25% veszteséget, vagyis az adagolás hatásfoka 75%, ami azt jelenti, hogy 1mm helyett csak 0,75 mm hasznosul. Ezért az öntözővíz szükséglet 24: 0,75= 32mm

Egyszerű számítással: Ha az előző öntözés július 10-én volt , legyen a július 11-20. közötti időszakra nézve a napi középhőmérsékletek összege 210 C. A növényi szorzótényező 0,20, aközben leesett csapadék 15mm. Az öntözővízigény = (210x0,20)-15=27mm. Az adagolási hatásfok ebben az esetben is 75% ezért a vízszükséglet összesen 27:0,75=36mm.

Az öntözéses gazdálkodás gazdasági megítélése a szakma története során gyakran került a viták kereszttüzébe. Ez rendszeresen felfokozódik egy egy száraz periódus megjelenésekor, nagyobb agrárpolitikai intézkedések beindulásakor vagy ha a feldolgozó ipari export lehetőségeinket befolyásoló világpiaci lehetőségek szűkülnek. Hazánk EU csatlakozása is bizonyosan rengeteg megválaszolandó kérdést vet majd fel, annak a tükrében is, hogy az öntözést jelentős környezeti beavatkozásnak lehet tekinteni. Az minden esetre tény marad, hogy az ország aszályos térségeiben az alapvető termelési eszköznek-a termőföldnek- a hatékony használatát jelentősen befolyásolja az öntözési lehetőség. Nemzetközi viszonylatban a mezőgazdasági területek egyhatod részét öntözik, és itt terem meg a világ élelmiszer tömegének egyharmada. Nálunk a vízkészletek megközelítően ugyanilyen arányokat tesznek lehetővé. Növénytermesztésünk ma is öntözéssel állítja elő az össztermék 20-25%-át. Vannak nálunk olyan térségek ahol a víz a fenti arányoknál sokkal nagyobb súllyal veendő számításba. Gazdaságilag az öntözés nem annyira a hozamnövelés illetve a termék minőség javítása szempontjából érdemel figyelmet. Helyesebb az a szemlélet, amely az öntözés hatását, döntően a hozamkiesés, az elmaradt haszon mérséklésének eszközeként veszi figyelembe ( Keresztúrszky, J. 1993. ) Ma már a termelési ráfordítások színvonala a szántóföldi zöldségtermesztésnél közel állandóak, függetlenül az időjárástól és a ráfordítások árának folyamatos emelkedésétől. A csapadékszegény vagy aszályos években a víz határozza meg a hozam nagyságát, vagyis a víz hiánya csökkenti más ráfordítás elemek ( tápanyag, stb ) érvényesülését. Úgy kell tehát az öntözésre való berendezkedést tekinteni, hogy annak elmaradása esetén milyen hozamkieséssel, elmaradt haszonnal kell számolni.

Az öntözés gazdasági felértékelődésének vannak más oldalai is. Az intenzív irányba tolódott ágazatok egyáltalán nem engedhetik meg maguknak a vízhiány kockázatát. Az évről évre emelkedő, egyre magasabb ráfordítások még inkább érzékennyé teszik az amúgy is magas költségszintű termelést a hozamkiesésre, amelynek leggyakoribb oka a vízhiány. A kizárólag növénytermesztésre alapozott vállalkozások - főleg a kezdők - az öntözésre való felkészülés nélkül életveszélyesek és ezért nem nélkülözhetik az előzetes, vagy a folyamatos szakértői konzultációt.

A szántóföldi öntözési módszereket tekintve egy határozott technikai megállapodottság figyelhető meg. Általános az esőztető öntözési módszer, amelyek között a csévélhető öntözőgépek, továbbá a lineár és a center pivot berendezéseket egyeduralkodóknak lehet tekinteni. Ezeket modern öntözőgépeknek mondjuk, tekintve hogy kiszolgálási munkaszükségletük, öntözési munkaminőségük és megbízható üzemük magas színvonalon teljesítik a növénytermesztés más gépesítési területein megszokott követelményeket. Egyre terjednek a „chemigation”, az öntözés többcélú felhasználásának technikai megoldásai is. Fontos lenne ennek környezetvédelmi jogi hátterét az érdekeltek számára közzétenni, vagy a megfelelő szabályozást létrehozni. Az öntözés jelenlegi hazai műszaki helyzetéből várhatóan az automatizálás, a mikroöntözés és a környezethez illeszkedő precíziós mezőgazdaság előretörése fog változást hozni, amely kérdéseken egyenlőre a kutatók és műszaki fejlesztők dolgoznak.

Szarvas,2002-03-25. dr Lelkes János
tudományos tanácsadó
06 30 903 37 38