Cikkek


Dr. Lelkes János - Gombos Edit / Környezettudatos hidrokultúra

Az öntözéses gazdálkodás a vízért folyó versenyben egyre többször szennyvizek használatára szorul. Ezért nem engedhető meg az öntözésre kiválóan alkalmas hidrokultúrás technológiai hulladékvíz elvesztése. A hidrokultúrás zöldségtermesztésben keletkező elfolyó víz ( drénvíz , csurgalékvíz ) hasznosítása eddig még nem szerepelt a mezőgazdasági öntözési technológiák gyakorlatában. A növényi tápanyagban dús víz szabad elfolyással, esetleg egy árokban elhelyezve környezetterheléssel jár, ami hozzájárul a talajvíz és a felületi vizek szervetlen komponenseinek a növekedéséhez. Az Európai Unió országaiban már az 1990-es években születtek szabályozások a mezőgazdaságban alkalmazott műtrágyák mennyiségére vonatkozóan ( „Fertilisation Ordinance” ). Magyarországon a 2006. február 15.-től hatályos 27/2006.(II.7.) kormányrendelet a ( 49/2001.(IV.3.) kormányrendelet módosítása ) szabályozza a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezésére vonatkozó határértékeket. Ez az úgynevezett „új nitrátrendelet”. A nitrát elsősorban a túlzott műtrágyahasználat, valamint az ellenőrizetlen szennyvízkibocsátás következtében növekedik.
Magyarországon több ezer hektáron hajtatnak zöldséget és dísznövényt, valamint több százezer hektáron foglalkoznak intenzív szabadföldi zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, és dísznövény termesztéssel. A termelés legintenzívebb változatainál csepegtető vagy más mikroöntözési módot használnak. A talaj nélküli termesztési rendszernél magasabb nitrogén
felhasználással kell számolni. Nincsen gyökérélet, hiányoznak a talajban megtalálható lebontó szaprofita, nitrifikáló gombák és baktériumok.
A fólia alatti vagy az üvegházi kertészeti növénytermesztésben gyakran használják a talaj nélküli termesztéstechnológiát. Ennél a megoldásnál minden növény csepegtető elemeken keresztül kapja meg a fejlődési fázisának megfelelő ütemben és mennyiségben a vizet, és az abban feloldott tápelemeket. Egy termesztő berendezésen belül több tízezer növényegyed helyezkedik el, amelyek akkor adják együtt a legtöbb és legegyöntetűbb termést, ha az öntözőrendszer munkaminősége is teljes mértékben egyenletes. Ez sajnos már a gyártásnál sem biztosítható, de az üzemeltetés egyes körülményei is eltömődéseket okoznak és az eredeti termelési cél korlátozottan érvényesül. A korrekcióra való törekvés túlöntözéshez vezet, amely felesleges költséggel jár és káros a környezetre. A Tessedik Sámuel Főiskola a HAKI konzorciumi partnereként az ilyen esetek megelőzését és kezelését tűzte ki célul a GVOP-3.1.1.-2004-050476 sz. projektjében.
A hidrokultúra projektünk értelmezése szerint az intenzív, üvegházi vagy fólia alatti kertészeti termelés egyik terjedőben lévő technológiája, amelynél a gyakorlati megfigyeléseink szerint számos környezetvédelmi hiányosság tapasztalható. Hidrokultúrának tekinthető a rizstermesztés, a tengeri országok algatermesztése, de feltétlenül ide lehet sorolni a történelmi maja kultúra úszó növényszárakon folytatott zöldségtermesztését, valamint az ókori világ egyik csodáját- Szemiramisz függőkertjeinek kialakítását is.
Pályázatunk modell termesztő berendezése telephelyét Medgyesegyházán egy gyakorlott, az újra fogékony, vállalkozó birtokán ( fóliatelepén ) jelöltünk ki .A modelltelepen a termesztő közeg kőzetgyapot, amelynek feladata a gyökérzet tartása, valamint a víz, a tápanyagok, és a levegő gyökérzethez való közvetítése. Ennél a technológiánál a vetőmag először keltető kockába kerül, később a magoncok nevelő kockába kerülnek, és végül a palántát hordozó kockák termesztő paplanokra helyezve nevelik meg a termést. A növény-legyen az paradicsom, paprika, padlizsán, uborka, dinnye, vagy más hasznosítás ( dísznövény ) esetén támasztó rendszert igényel. Témánk a támrendszer műszaki megoldásaival nem foglalkozik. A fentiekben vázolt kőzetgyapot-növény egységet vízzel és tápanyaggal kell ellátni, amelyre csepegtető rendszereket alkalmaznak. Az öntözések egyszeri adagját, a gyakoriságát, a tápanyagok öntözővízbe keverését, a pH és EC adagoló és egyéb termesztési körülményektől függő üzemeltetését automatikák, érzékelőkkel összekapcsolt számítógépek végzik. A műveletek kézi vezérléssel is megvalósíthatók, azonban a környezeti kockázatok ebben az esetben nagyobbak.
A projektünkben a szabadelfolyású hidrokultúrás termesztés körülményeit vizsgáljuk. Az intenzív, talaj nélküli zöldségtermesztésnél a tápanyagot vízzel együtt juttatjuk ki a termesztő közegen megkötött növényre napi többszöri alkalommal, amikor is a túlfolyás legalább 25 - 35 % . Ez a jelentős mértékű túlöntözés egy szükséges rossz, amit azért kell a technológiába iktatni, hogy az egyenlőtlen öntöző elemek között a legkedvezőtlenebb is képes legyen a rá bízott növény igényeinek kielégítésére. A műszaki eszközök állapotától és a klíma körülményektől függően az összes többi öntöző elem ( pl.: csepegtető test ) több vizet adagol ki, mint amennyit a növény képes felhasználni. Ez a túlfolyás eredményezi a csurgalék vizet vagy drénvizet, amely napszaktól, növényi fejlettségtől függően adott mennyiségű és oldott minőségű tápanyagokat tartalmaz. A csurgalék víz megfelelő technológia kifejlesztésével összegyűjthető.
Az újrahasznosítási technológia során figyelembe kell venni a csurgalék vizek kémhatását, kémiai összetételét, összes só- és nitrát tartalmát. A talaj szennyeződése a pH csökkenésben , az élőlények szempontjából toxikus elemek, vegyületek ( nehézfémek, sók, szerves vegyületek ) felhalmozódásában a talaj kémiai összetevői arányának kedvezőtlen megváltozásában nyilvánul meg. Az egyre nagyobb mértékben fellépő talajsavanyodással a nehézfémek mobilizálódnak, megjelennek a talajoldatban és a talajvízben. A toxikus elemek növényi felvételével a tápláléklánc többi eleme is szennyeződhet. Az intenzív hidrokultúrás zöldségtermesztésnél keletkező csurgalékvizek végleges elhelyezésére kidolgozott technológia végső soron a környezet terhelését csökkenti és, ezáltal a műtrágya költség, környezetterhelési díj-talajterhelési díj, mint költségtényező a továbbiakban nem jelentkezik.
Pályázatunk átfogó céljai:
1.)Modul rendszerű automatikus drénvíz gyűjtő rendszer megalkotása, létrehozása és vizsgálata elsősorban talaj nélküli zöldséghajtató berendezések környezetvédelmi problémáinak kizárására. A nyers öntözővíz kezelési technikájának fejlesztése a drénvizek eredeti sótartalmának mérséklésével. Fordított ozmózis elvén alapuló víztisztítási módszer.
2.)Hidrokultúrás csurgalék vizek környezeti hatásának felmérése ,és hasznosítási technológiájának kidolgozása intenzív növénytermesztési ( kertészeti ) kultúrákra, és a talaj nélküli zöldséghajtató termesztő berendezések környezetkárosító hatásainak kezelése.
Környezettel összefüggő kérdéskörünk vízzel és a vízben oldott anyagokkal függ össze. Ez az agrárgazdaság általános gondja, mind a növénytermesztési, mind az állattenyésztési ágazatokban. A hidrokultúrában azonban egy-egy üvegházi telep koncentrált, a talajvizet károsító szennyezőként viselkedhet az intenzív termesztési körülmények miatt. A tervezett , és napjainkra már megvalósított műszaki megoldás segít ezen a gondon és megkeresésre más felhasználónak is átadható.

Szarvas, 2007-04-22
Dr Lelkes János szaktanácsadó
Gombos Edit projekt asszisztens